Tudjuk, diplomáciában ismeretlen a hála szó, de..
Nem ártana néha felemlíteni a lengyeleknek, nemcsak a második háborúban, de az első után is segítettük Pilsudskiékat az „utolsó pillanatban”. Ugyanis a lengyelek teljesen kifogytak lőszerből és Varsóig hátrálva már fegyverszünetet kényszerültek volna kérni a vörösökkel, amikor Csepelről beérkezett a lőszerszállítmány, melynek birtokában fegyverletétel helyett nagy támadásba lendültek és békekötésre kényszerítették a vörösöket.
Akkoriban kemény harcokat vívtak az ukránokkal Galícia és Lemberg birtokáért.
Az akkori lengyel háláról készült márványtábla látható a csepeli városháza tér felőli oldalán.
A másodikban is egy magyar hadosztály szabad utat nyitott Varsó felkelőinek, amíg a németek rá nem jöttek és hazazavarták a magyarokat
Sajnos, lengyel testvéreink nem ismerik a saját történelmüket sem, szeretnek fejjel a falba rohanni.
A majdnem kétszázezer lengyel menekült katonát és civilt tárt karokkal fogadtuk és lehetővé tettük az Anders hadseregbe való tovább utazásukat.
Mai látszólag ukránbarát álláspontjukat érthetjük. Az oroszoktól csak rosszat kaptak, mint mi a Habsburgoktól. Remélem, az ukránok visszaadják nekik Galíciát, Lemberggel együtt…
Jó Szerencsét, lengyel testvérek!!!
Magyaródi Szabolcs
Európa-érmes újságíró