Lengyel hála…

Tudjuk,  diplomáciában ismeretlen a  hála  szó, de..

Nem ártana néha  felemlíteni a  lengyeleknek, nemcsak a  második háborúban, de  az  első  után  is segítettük Pilsudskiékat az „utolsó pillanatban”. Ugyanis a  lengyelek teljesen kifogytak lőszerből és  Varsóig  hátrálva már fegyverszünetet  kényszerültek volna kérni a  vörösökkel, amikor  Csepelről beérkezett a  lőszerszállítmány,  melynek birtokában fegyverletétel helyett nagy  támadásba  lendültek és békekötésre kényszerítették a  vörösöket.

Akkoriban kemény harcokat vívtak az ukránokkal Galícia és  Lemberg birtokáért.

Az  akkori lengyel háláról készült márványtábla  látható a  csepeli városháza  tér felőli oldalán.

A másodikban is  egy magyar hadosztály szabad utat  nyitott Varsó felkelőinek, amíg a németek rá nem jöttek és hazazavarták a  magyarokat

Sajnos, lengyel  testvéreink nem ismerik a saját  történelmüket sem, szeretnek fejjel a  falba rohanni.

A majdnem kétszázezer lengyel menekült katonát és  civilt tárt karokkal  fogadtuk és lehetővé tettük az Anders hadseregbe való tovább utazásukat.

Mai  látszólag ukránbarát álláspontjukat érthetjük. Az oroszoktól  csak  rosszat kaptak, mint mi  a  Habsburgoktól. Remélem,  az ukránok  visszaadják nekik Galíciát, Lemberggel  együtt…

Jó Szerencsét, lengyel testvérek!!!

Magyaródi Szabolcs

Európa-érmes újságíró