„Lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke” – ezt egy hazafias kormányfő mondta a rendszerváltoztatás lendületvételekor, s a szélsőség nyomban megpróbált botrányt kavarni körülötte. Ennél elszomorítóbb, de hasonlóan emlékezetes rendszerváltoztató mondatok is elhangoztak azonban, és jellegzetességük miatt megőrződtek a történelmi emlékezetben. Bánó Attila publicistának tett föl kérdéseket a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Szerkesztő úr, még 1989-ben fogalmazott valaki úgy, hogy „A Szent Korona svájci sapka.” A sajtóban ez valószínűleg csak utóbb jelent meg, maga Kónya Imre is beleírja első kötetébe, ám a hasonlat híre elterjedt a közbeszédben. Úgy is emlegetik, mint „az első gyűlöletincidens”-t. Mit vezetett be akkor ez a váratlan provokáció?
– Antall József kormányának − és személy szerint neki is − sok gondot okozott a szabaddemokrata ellenzék. Az alkotmánymódosítással összefüggő címerkérdés általános vitája 1990-ben lényegében arról szólt, hogy hazánk állami jelképe a Kossuth-címer, vagy a koronás „kiscímer” legyen-e. Kis János szabaddemokrata képviselő, az SZDSZ fő teoretikusa mondta ennek során: „mindegy, hogy korona vagy svájci sapka van a címeren”. Szerintem ezt akkor nem csak provokációnak, hanem az SZDSZ valódi nézeteit tükröző megnyilvánulásnak is tekinthettük. Ezzel vette kezdetét az a szélesebb körű szellemi-világnézeti küzdelem, amely sokak szemét felnyitotta.
Az SZDSZ-re szavazók jelentős része ezután döbbent rá, hogy a párt korábbi, kommunistaellenes retorikája nem a nemzet, hanem a globalista balliberalizmus iránti elkötelezettséget jelenti. A Szent Korona ilyetén módon történt becsmérlése rámutatott az SZDSZ-nek a magyar történelemhez való viszonyára, vagyis magának a nemzetnek a lekezelésére, lenézésére.
A teljes anyag.