Faluja nevét műveivel írta fel irodalmunk térképére. A Heves vármegyei Szajla általa lett szellemi végvár. Költő- és írófiát megilleti: „a végek dicsérete” – az in laudem confiniorum.
Írásom analóg idézet-antológia: gondolatgyűjtemény. Arisztotelész óta az analógia nagy tudomány. Jelentése: hasonló, valamivel bizonyos szempontból egyező, annak megfelelő. (A görög άνάλογος/analogosz jelentése: hasonarányú, hasonszerű.) Az antológia görögül virággyűjtést, virágszedést, virágcsokrot, virágfüzért jelent, átvitt értelemben: irodalmi szemelvényekből összeállított szöveggyűjtemény. (Anthosz: virág; legein (latin: lego) – gyűjt, szed. Latin megfelelője: florilégium.)
Oravecz Imre Kossuth-, József Attila- és Prima primissima-díjas író, költő, műfordító. Életének 82. évében, a kilencedik „évtized-hídon” lépked. Félszázada már, hogy kortárs irodalmunk egyik meghatározó személyisége. Életében és életművében különös jelentősége van a tér és idő, a lokális és globális történelmi, társadalmi koordinátarendszernek és benne a magyar parasztság sorstörténetének. Művei, magasság és mélység dimenziójában, sajátos, egyedi modalitást képviselnek. Róla szólva semmiféle teljességre sem törekedhetek. Az olvasás, az újraolvasás valóban fölfedezés, közelítés a lényeghez, miközben a szókratészi „nem tudás tudásában” egyre biztosabb vagyok.
A teljes anyag.
Kép: Szajla címere – wikipedia