A magyarság lelke vidéken él, elsősorban a falvakban és a kisvárosokban, mert sajnálatosan szinte már csak itt élnek a keresztény gyökerű értékek, amelyekkel a magyarság ezer éven át túl tudott élni a Kárpát-medencében – hangzott el állami rendezvényen a Győr-Moson-Sopron vármegyei Rábaszentmiklóson szombaton. Bánó Attila publicistát kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Szerkesztő úr, keresztény gyökerű értékek Budapesten is vannak, számos katolikus és protestáns templom nagy tömeget vonz. Miképpen lehet a nagyvárosi kereszténységre erősebb fényt irányítani?
− A kérdés időszerű, de a válasz nem könnyű. Jól emlékszem, hogy az 1950-es években, gyerekkoromban, katolikus barátaimmal az angyalföldi karmelita templomba jártam ministrálni, mert hívtak és elnézték nekem, hogy evangélikus vagyok. A templom minden mise alkalmával megtelt hívőkkel, pedig a proletárdiktatúra kemény időszakát éltük, és a besúgókat alkalmazó rendszer a vallásos embereket szemmel tartotta.
Az istentagadó szocialista-kommunista rezsim évtizedei sajnos nyomot hagytak a főváros lakóiban, akiknek a felmenői, jelentős részben, egykor vidéki betelepülők, illetve vidékről feljáró ingázók voltak. Ezeket az embereket sikerült kiragadni a közösségeikből, vagyis az egészséges, ha úgy tetszik természetes közegeikből.
A teljes anyag.