Magyarország katonanemzet volt, és ha a későbbi századokban meg akar maradni, akkor ezután is annak kell lennie, mert csak a harckészség, a megfelelő védelmi képesség révén őrizhetjük meg hazánkat és függetlenségünket – írja Bánó Attila publicista. Őt kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Szerkesztő úr, a magyar nemzet katonai értékeiből valamicskét a szovjetizált Magyar Néphadsereg is megőrzött. Ám 1990 után a hungarofób SZDSZ ezt a maradékot is elpusztította. A kínai jellegű kulturális forradalom – hiszen Budapest vezetője egy maoista lett – odáig vitte a züllesztést, hogy kigúnyolták azt, aki katonaruhában fölszállt egy villamosra. Erről a padlóról hogyan lehet fölállni?
– Erről a padlóról, hála a Mindenhatónak, már jó ideje felálltunk. Amióta nemzeti elkötelezettségű kormányunk van, a Magyar Honvédség haderejének fejlesztése terén komoly lépések történtek. Az ország gazdasági lehetőségei persze korlátokat szabnak, de különösen az utóbbi években egyre többet áldozunk hadseregünk korszerűsítésére, ütőképessége növelésére. A szabaddemokraták egykori nemzetellenes magatartását azért is érdemes emlékezetünkben tartani, mert szellemi örököseik ma is köztünk vannak, és külföldi támogatóiknak köszönhetően a magyar politikai erőtérben egyre aktívabbak.
Ők nem az ország védelmi képességének erősítését szokták szorgalmazni, hanem többek között a határkerítés lebontását − ami egyenlő a határvédelem gyengítésével −, valamint azt, hogy fegyverekkel is támogassuk Ukrajnát. Ez azt jelentené, hogy oda kéne adnunk a honvédség készleteinek egy részét, miként például azt a balliberálisok által vezetett Szlovákia is tette. Tudom, tagjai vagyunk a NATO-nak és a tagországok többsége eleget tesz az USA elvárásainak, de azért nem kellene minden őrültséget támogatni.
A teljes anyag.