Mezőkövesden a II. Matyó Világtalálkozóján egyik kuriózum volt Szíki Károly: Kettétört kenyér–Dólya című kötetének bemutatója
Daragó Károly Rákóczi megtérése című dallal vezette fel e jeles eseményt. Ez a dal stílusos és pontos, hiszen szimbolikusan a dólyaiak visszatérését idézi meg, azt a népcsoport-töredéket, amely 1905-1908 között egy jobb élet reményében nem Amerikában, hanem Nagy-Magyarország keleti részén próbáltak szerencsét, de minden és mindenki összeesküdött ellenük. A sors-tragikomédia ellenére mégis maradtak ott, ahová mentek, majd Trianon tovább gyalázta őket, s a fegyvert nem tették le, így maradtak meg példának, igaz magyar-gerinc példázatnak.
Erről a pozitív nemzetpéldáról írt interjúkötetet Szíki Károly színművész, aki a könyv kiadását a II. Matyó Világtalálkozóra időzítette. Így került sor a felemelő eseményre július 4-én, mikor Mezőkövesden, a Rendezvényközpontban bemutatták Kettétört kenyér című interjúkötetét, amelyben az elvándorolt matyó családok leszármazottairól ír. A múlt század elején ugyanis a Partiumba, Margitta és Berettyószéplak közé, Dólyára csábítottak szegény mezőkövesdi családokat, akik a jó föld ígéretével fölkerekedtek. Ott megalázták őket, sok nehézséggel, vízhiánnyal, rossz földdel szembesültek, mégsem menekültek vissza Mezőkövesdre.
A leszármazottakkal készült beszélgetésekből megismerhető a falu történelme, és különös emberi sorsok is kirajzolódnak a Trianoni döntés miatt Romániához került községet ért megpróbáltatásokból.
A július 4-i programon elsőként Tállai András miniszterhelyettes, a térség országgyűlési képviselője, a kötet fővédnöke mondott ünnepi köszöntőt, aki kiemelte, hogy: „ a most megjelent mű emlékezés a történelmi eseményekre és tiszteletadás az 1905-ben Dólyára kivándorolt matyók előtt, akiknek gyakorlatilag a semmiből kellett új életet kezdeniük.
Talán Wass Albert szavai fogalmazódtak meg az elvándorló matyók fejében mikor elindultak? (Elmegyek elmegyek, hosszú útra megyek, hosszú út porából köpönyeget veszek.)
Bebizonyították a világnak, mi a matyó vér, mi a fel nem adás példája, hiszen sokszor feladhatták volna, de ők áldozatos munkával új otthont teremtettek! Győrffy István következetes és aprólékos munkával rendszerezte a matyók entitás- és népviseletének legjellemzőbb elemeit, erkölcsös életüket, a hagyományok maradéktalan tiszteletét, a ragaszkodásukat.
Ez a matyóság küldetése. Ez jellemezte azokat, akik magukra maradva Dólya-pusztán egy új életet teremtettek. Az elmúlt 120 év felidézése, mellyel Szíki Károly megpróbálkozott, rendkívül nehéz feladat, melyet a matyókra jellemző hihetetlen akarással és kitartással tett meg, mialatt 50 embert szólaltatott meg a könyvében a dólyaiak és kövesdiek közül.
Szíki személyes élményeit is megosztja velünk, melyeket az adatszerzés közben tapasztalt. Összességében kirajzolódik, hogy ez a történet nem csak magunkról, de a magyarság egészéről, sorsáról szól, jövőjéről.
Örömmel tölt el, hogy személyesen is részt vehettem ebben a hallatlan és hihetetlen értékmegtalálásában, felkutatásában, hiszen többször is jártam Dólyán, beszédeket is tartottam egy-egy emlékmű avatásánál, majd az I. Matyó Világtalálkozó eseményein is tevékenyen részt vettem.
Szíki Károly azt írja könyvében, hogy Dólyának én adtam meg a 4. Matyó falu címet, de szerintem ezt többen is megtettük.
Ez a történet, amit a könyv feldolgoz, a Matyóság Trianonja, mert akik elmentek, 15 év múlva egy másik országban találták magukat, egy kemény diktatúrában, ahol meg kellett mutatniuk és védeniük matyóságukat.Ilyen történetet nem lehet kitalálni, ezért bízom abban, hogy sok embert érdekel majd ez a történet és elolvassa.
Azt ünnepeljük, hogy megjelent egy könyv a matyókról Mezőkövesden, egy olyan jeles alkalommal, mikor a Matyóföldről elvándorolt matyók együtt vannak és ez róluk szól.
E könyv emlékezés a 100 éve elvándoroltakra és egyben tiszteletadás is nekik, az 1905-1908 közt elvándoroltak előtt, akik a semmiből építettek új életet.
Hogy mi járt a fejében annak a 16 családnak, mely nekivágott új életteret létesíteni, s szembesülve a becsapással és nem fordultak vissza,nem tudjuk. Talán e könyv ezekre a kérdésekre is választ ad.”
Dr. Fekete Zoltán polgármester védnökként vállalta, hogy a könyv megjelenése mellett álljon ki, mint egyik legfőbb támogató.
– Azért is fontos ez az alkotás, mert ebben a könyvben egy nép élete jelenik meg, tulajdonképpen egy történelmi kötet. Aki végigolvassa most vagy akár 10, 20, 100 év múlva, egy korról kap képet, arról, hogyan éltek elődeink. Az 1910-es évek elején elment 16 család, s mikor rájöttek arra, hogy becsapták őket, büszkék voltak ahhoz, hogy visszatérjenek a szülőföldre, és inkább ott, a semmi közepén új életet kezdtek.
Nem elég csak beszélni gyökereinkről, meg a múltunkról és a hagyományainkról, azért tenni is kell valamit. Attól, hogy egy kirakatba beteszünk matyó terítőket, meg ezt vagy azt, az nem elég. Igenis, meg kell írni minden történetet. Az lenne a legüdvözítőbb, ha a városunkban élő minden ember megírná múlt- és jelenbéli történetét, amire biztos jövőt lehet építeni. Ezért is tartom nagyon fontosnak az egy hétre kibővített Matyó Világtalálkozót, hisz annyi érték van ebben a városban, a matyóságban, hogy azt fel kell mutatni, s ehhez az egy hét is kevés. Szeretném, ha mi már nem leszünk, utódaink büszkék lennének arra, hogy voltak elődeik, akik megőrizték számukra a matyóságot. Ennek mi csak kis részei vagyunk, de úgy gondolom, hogy elengedhetetlen részei.
Nekem a könyv a tudományt, az életet, a mindent jelenti. Ha leveszünk egy könyvet a polcról, akkor az ember elvarázsolódik. E könyv témája a múltunk megbecsülését szolgálja, annak ismeretét segíti. Ha ez a kötet nem jelenik meg, meggyőződésem, hogy ez a múltrészletünk egyszer s mindenkorra eltűnik. Nagyon sok értékes kövesdi ember ment el, hagyott itt minket úgy, hogy nem maradt utána írásos emlék.
A mai elektronikus világ nem pótolja a könyvet, melyet ha leteszünk is, 200 év múlva újra elővehető. Semmi elektronikus termék nem hasonlítható ehhez az élményhez. Van, aki úgy hisz az online világban, hogy az az egyedüli üdvözítő, de annak van egy kapcsolója, amit bármikor lenyomhatnak és akkor mindene odalesz. Egy könyv, amit hazaviszek, fiamé, unokámé lesz. Ezért tartom a legfontosabbnak, hogy amit tudunk a múltunkról, azt írjuk le, tegyük fel a polcra, hogy bármikor elővehető legyen. Így teljesítjük kötelességünket: önmagunk és hagyományaink megbecsülését, hogy legyen jövőnk.
Dr.Pesti Ferenc gyógyszerész, a harmadik matyó település, Szentistván védnöke:
A szentistváni matyó emberek üdvözletét hoztam ide és elsősorban mindannyiunk köszönetét, hogy van egy ember, aki képes volt a matyóság drámai kálváriáját megírni. Amikor Szíki Károly barátom felhívott telefonon, ami csaknem egy éve lehetett, hogy Szentistvánon mit tudnak Dólyáról, akkor elkezdtem érdeklődni. 54 éve vagyok ezen a matyó településen, s a polgármesterasszonytól kikértem a 70 év fölöttiek névsorát, akik 175-en voltak. Gondoltam, közülük – legalább elbeszélésekből- tudnak Dólyáról, de sajnos senkitől semmi adatot nem tudtam beszerezni. Elkezdtem gondolkodni, vajon miért van ez így? Azt hiszem azért, mert az életviszonyok annyira megváltoztak például a summáslét idején, ami maga a megtestesült szegénység volt, hogy nem foglalkoztak ilyen kérdésekkel, örültek, ha megéltek valahogy. Aztán jött a Rákosi, meg a Kádár rezsim, volt éppen elég bajuk. De most, végre van egy ember, Szíki Károly, aki tiszteletbeli matyó kell legyen ezért a cselekményéért, hogy a sorsüldözött testvéreinkért lehajolt. Akiknek beszéltem arról, hogy kutatja a matyóság kálváriáját, mind azt mondták: ez a mi emberünk, ő közülünk való, tiszteletbeli matyó cím illeti meg!
Dr. Pajtók Gábor, Eger országgyűlési képviselője, Matyóföld szülötte:
Az én matyóságom éltető forrás. Hálás vagyok Szíki Károly barátomnak, hogy meghívott ide, így Mezőkövesd összes ide vonatkozó könyvét megkereshettem, átnézhettem, majd megkérdeztem a népes rokonságomból megmaradtakat, mit tudnak Dólyáról. Anyai ágon nagyon kiterjedt matyók vagyunk, Pappok, Gáspárok, sok házasság köttetett és jöttek a Petők, Pólikok…A képviselő úr előttem azt a kérdést tette fel, hogy ha annyi csalódás érte őket, miért nem tértek vissza az anyaölbe, Mezőkövesdre? Ez azért történhetett így, mert mi, matyók, olyan erős akarattal bírunk, ha kell, még önmagunk ellen is fordulunk.
Most két matyóról szeretnék beszélni, akiknek neve nem maradt fenn az idő vasfogán, de történetük igazi matyó példa, amelyből erőt lehet meríteni. Ők a hétköznapi halhatatlanok. Dédnagyapám és nagyapám is éveket töltött szülőföldjéről távol. Dédnagyapám szabad akaratából, mert 1929-ben, amikor mindenki visszafelé jött, ő akkor vándorolt ki Amerikába, ahonnan 1934-ben tért haza, keresményén pedig szőlőket vásárolt a Dollárhegyen. Elment és itthagyott egy kisfiút és a feleséget, nyelvet nem tudott és fogalmam sincs, hogyan élte túl a tengeren túli létet, de egy biztos, hogy 1934-ben hazajött annyi dollárral, hogy a Dollárhegyen szőlőterületet tudott vásárolni. Ezt követően ő már vizet nem ivott.
A másik matyó utazó volt a nagyapám, aki az első vonalban harcolt a Don-kanyarban, szovjet hadifogságba esett és 1949-ben jöhetett csak vissza. Hogyan bírta ki azt a poklot? Mert matyó és katolikus volt és két gyerek hazavárta. Az itthon maradottak is példázatosan viselkedtek, de a diktatúra megritkította soraikat.
Csiger Lajos, a városi képviselő testület tagja:
Köszönetemet fejezem ki a képviselőtestület nevében a könyv megírójának. Testületünk 8 tagja pénzadománnyal járult hozzá a könyv megjelenéséhez, sikeréhez. Első szóra adakoztak. A támogatott példányok felét Dólyának továbbítják, így az elvándoroltak utódai ingyen jutnak a történetüket dokumentáló kötetekhez. Köszönöm azt az áldozatos munkát, amit elvégzett Szíki Károly, hogy mind a dólyaiak, mind a mezőkövesdiek életét átható történetet megismerhessük, habitusukat, hozzáállásukat tanulmányozhassuk.
A könyv megszületésének indukálója egy személyben Kovács István volt, aki 62 évi ausztráliai távollét után Mezőkövesdre visszatérve rokonainak felkutatására indult, így jutott el Dólyára is, s ha már meglelte őket, az egész matyóság érdekében kérte fel Szíki Károlyt, hogy ennek a különleges történetnek dokumentátora legyen. 94 évesen is fiatalos mozdulatokkal lépett fel a színpadra és érdekes adalékokkal szolgált a könyv megjelenésével kapcsolatosan:
Azok közé tartozom, akik hiszik és tudják, hogy a történelem csak akkor az és hiteles, ha azt megírják vagy dokumentálják. Ebben a tudatban kezdeményeztem Szíki Károlynál már a Szabadság magvetői (Mezőkövesd 1956) könyv megírását is, most pedig a Kettétört kenyér, Dólya interjúkötet elkészítését. Egykor Kiss Mátyás, a matyókat 20 éve látogató fafaragó akarta megírni ezt a könyvet, de sokáig halogatta és nem lett belőle semmi, ezért kezdeményeztem Szíki Károlynál, hogy még életemben napvilágot lásson a Dólya-kálvária. Tudtam, hogy Szíki Károly nem csak ígérget, hanem szavát állja és megírja fél év alatt ezt a 360 oldalas kötetet. Mindezek után magam is ajánlom őt a tiszteletbeli matyó címre.
Azt tapasztalom, hogy mi matyók nem vagyunk jó tollforgatók, ezért az elmúlt évtizedekben nagyon jelentős emberek mentek úgy el közülünk, hogy komoly írás jelent volna meg róluk. Ez pedig nagy pazarlás, mert azok az értékek veszendőbe mentek. Szükséges, hogy több matyó foglalkozzon írással, mert így múltunk és jelenünk nem veszne kárba, hiszen minden ember élete valóságos regény, azokat le kell írni! Különös életsors az övéké, a dólyaiaké, kik az élet viharaiban is meg tudtak maradni magyarnak és matyónak. Nekem rokonaim vannak Dólyán, ezért fogom izgalommal forgatni Szíki Károly könyvét.
Szikszai Imre a második tardi matyó település jeles értékőrzője ellágyulva elevenítette fel a dólyai matyókkal való találkozását:
– Annak idején, a 2010-es évek elején kaptam tájékoztatást arról, hogy létezik egy negyedik matyó település is a Partiumban és kérték, vegyek részt e kapcsolat kiteljesítésében, mint hagyományőrző. Ezt örömmel vállaltam és izgalommal tekintettem e lehetőség elé. Megfogalmazódott a terv, hogy a három matyó településből küldöttséget formázunk és meglátogatjuk Dólyát, immáron a negyedik matyó falut.
A publikációk messze megelőzték a nagy eseményt, csaknem 15 évvel.
3-4 gépkocsival mentünk, s egyszerre egy aranyos kis faluba érkeztünk, ahol elszállásoltak minket 2 éjszakára. Úgy érkeztünk, hogy a vasárnapi búcsún jelen legyünk.
Szent József kapcsán azon is elmélkedtem, hogy amilyen Ő volt, a dólyai hívők serege ugyanolyan mély lelkületű emberekből áll, mélyen Istenben bízó, ráhagyatkozó matyókból. Már délután is úgy fogadtak, megterített asztalokkal, pálinkákkal. Átérezzem a szülővárosuktól elszakadók lélektanát, akik egy jobb megélhetés reményében sok száz kilométerrel arrébb vágják a földbe a kapájukat. Mentek népviseletben és kinevették, cigányoknak nézték őket. Idővel megragadtak a földben. A temetőben is láttam, hogy minden sírkövön magyar név szerepel. Megnéztük Vámos József sírját is, aki kivitte őket.
Nekem nagyon kedves volt minden, ami ott ért. A falu szerény képben tűnt fel. Olyannak hatott, mint Kövesd külső része vagy Tard részlete. Úgy tűnt, hogy az időben kicsit visszább maradtak.
Hízót is vágtak erre az alkalomra, ami döbbenetes! Bárhová mentünk, mindenütt meg akartak kínálni. Hogy miért nem tértek vissza? Szégyellték volna. Másrészt az a föld mégis csak több lehetőséget biztosított számukra, mint az állandó summás lét vagy éppen a nadrágszíj-parcellán való munkálkodás. Bénító volt Trianon gyalázata miatt, hogy nem tudtak már visszajönni az anyaföldre,
Szíki Károly a könyvvel kapcsolatosan a lényegre fókuszálva elmondta, hogy: Dólya. Zsákutcás történelmünk szemléltető példája. Az 1900-as évek legelején kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk, akik az idő kolbászkerítésein lassan lecsorogva összeolvadnak az indián felőrlések mintáján a nagykohóban. Voltak azonban olyanok is, akik a jobb megélhetés reményében Mezőkövesdről elindulva Nagy-Magyarország keleti részein próbáltak szerencsét. Ők alapították Dólyát. Ott azonban a közel-keleti gazember-horda becsapta őket, az ígérettel szemben se jó föld, se víz nem volt, csak küszködés! A csibész, S. Lajos, elcsalta őket, s becsapva a mezőkövesdi matyókat, ellopott tőlük házat-hazát. Ők mégis szembementek a kudarccal és sorsküldetéssel megalapítottak egy falut, felépítettek egy templomot, amikor a Kárpátok-Géniusza (Ceausescu) és terrorista legényei a falvak és templomok felszámolásába kezdtek éppen.
Nemzeti példaképek ők, dólyaiak a Partiumban, kik Margitta és Zilah között új hont létesítettek és azt meg is védték. 100 év múlva rájuk akadtak a mezőkövesdi testvérek és most már összetartoznak.
Az ő hősi helytállásukat, nemzet- megtartási küldetésüket dolgozom ebben a könyvben 48 interjúban, vallott tények és dokumentumok birtokában.
A Világtalálkozó kiemelt rendezvényét zenei játékával színesítette Daragó Károly zeneművész és Rubóczky Éva, az estet koordinálta Bodor Sarolta.
Az eseményt követően a szereplők és szervezők megbeszélést folytattak arról, hogy Dólyán mikor tartsák meg a könyvbemutatót táncosok és közéleti szereplők bevonásával.
Jó volt magyarnak lenni ezen a Világtalálkozón!
Heti Hang Szóró—Hangosan mindenről, ami nekünk fontos