A szív a szülőföldön marad
Holló József 1944. május 24-én, Mezőnagymihályon, egy dél-borsodi, tökéletes síkságú, Alföld-széli faluban született, református, földműves család első gyermekeként. Akkor még nemcsak az utcabeliek, hanem az egész falu népe névről ismerte és szólította egymást. A sík határban pajtásaival együtt szívesen barangoló Holló József messzire ellátott. Különösen a mezőnagymihályi templom tornyából szerették fürkészni a távolt: délre egészen a Tiszáig, Keletre a Tokaj-hegyig, északra a Bükk odakéklő vonulatáig.
Óriási élmény volt számára a Tisza-menti síkra, a szülőházra boruló, csillagkupolás – különösen nyáron, augusztusi csillaghulláskor – csodálatosan magas égbolt. Az anyaföld anteuszi talaja, olyan éltető erő volt Holló József számára, mint Fecske Csabának Szögliget, Kalász Lászlónak Perkupa és Szalonna, a Balassi-kardos Serfőző Simonnak Zagyvarékas, Papp Lajosnak Hódmezővásárhely és Szeged, Cseh Károlynak Borsodgeszt, Szabó Bogár Imrének Püspökladány, Csorba Piroskának Szuhakálló…
Főképpen népdalokon és zsoltárokon, hithű közösségben nevelkedett. Korán megragadták a református énekek, a Szentírás vonzó igehelyei. A zsoltárokat, a Biblia „vonzóbb részeit” korán, hallásból megtanulta, vonzódott hozzájuk. A világháborús állapotok ellenére mindent megkapott, amit egy család és faluközösség adhat: figyelmet, elismerő jó szót, szeretetet, nyitott látóhatárt, pótolhatatlan kincset: anyanyelvét. Tamási Árontól megtanulta: élhetünk bárhol, a szív a szülőföldön marad.
Emlékszem, Petőfit hangosan idéztük, együtt szavaltuk: „Itt születtem én ezen a tájon…” Mindig nagy szeretettel beszélgettünk Arany Jánosról. A Honnan és hová? létfilozófiai, összegezés, hitvallás kérdését boncolgattuk: „Mily rövid az élet!… / Mint hullócsillag futása / Míg tündöklött, addig élt. (…) S honnan jössz te, lélek… / Mint reméli keresztyény, / Lesz dicsőbb folytatása: / Én ezt meg nem tagadom.”
A miskolci Kelet alkotókörben
Miskolcon, az Utry Attila által szervezett és működtetett Kelet alkotókör (1973) körében olyan költő-és írótársaságba került, amely életre szólóan meghatározta poétai szemléletét. Cseh Károly szavával szólva: „tolltársai” között barátai, támogatói is akadtak. Olyan költőtársai is voltak, akikre lélekben is támaszkodni tudott. Szabó Bogár Imre szerint akadtak akarnokok, magamisták is, de még többen, akik segítették egymás költői útját, témáik és egyéni hangjuk megtalálását is. Közös volt bennük a versek szeretete, a szellemi-lelki és költői otthonosság igénye, amely Holló Józsefből mindmáig sugárzik. Felelősséget éreztek egymás iránt. Valami fontosat valóra váltottak az irodalmi alkotókör szellemi szimbiózisából.
A lokalitáson, nemzedéki együvé tartozáson túl hasonló volt a gondolkodásuk, részint az ízlésük is. Holló József jóembersége ebből a szellemi-lelki örökségből is erősödött. Nem arra törekedtek, hogy a másik madár tojását leszólják, sőt kidobják a közös fészekből. Miskolcon repültek fel rajban, hogy aztán ki-ki rátaláljon saját egyéni útjára.
A Kelet Irodalmi Alkotócsoport történetében ma már Utry Attila, Csorba Piroska, Fecske Csaba, a maradékok maradékát jelenti. Ötvös Éva színművész Répássy Tamással, a férjével együtt járt az alkotókörbe… Az égi hazába költözött: Akác István, Cseh Károly, Furmann Imre, Hajdú Gábor, Mecsek Zsuzsa, Répássy Tamás, Szabó-Bogár Imre, Szendrei Lőrinc. Emléküket könyveik és a Kelet-antológiák őrzik.
Bertha Zoltán a Hűség és sokféleség című remek szemléjében lényeglátóan összegezi értékelését: „Karakteres színfoltja volt – és maradt – Észak-Magyarország, Miskolc és környéke szellemi, kulturális életének a Kelet alkotócsoport. Az 1973 óta működő irodalmi és művészeti társaság, társulás – mai hivatalos nevén: Kelet Irodalmi és Társművészeti Egyesület – jellegzetes és meghatározó értékekkel gazdagította az észak-keleti tájakon új és új hullámokban pezsdülő művészeti folyamatokat, jótékony hatással bírt a régió kulturális önszemléletének és önértékelésének árnyalására, erősítésére.”
Kiváló kiröptető fészek volt Holló József számára és mindvégig erős lélekellátója maradt a ma már csak virtuálisan létező, mégis inspiráló hatású Kelet irodalmi és baráti alkotókör. Olyan tollforgatók is voltak közöttük, akik sikeresen tudták verseiket, írásaikat előadni. Hasznos kötetvitákat, esteket rendeztek; megbeszélték egymás verseit, megvitatták készülő köteteiket. Jó viszonyt igyekeztek ápolni idősebb költőkkel, Kalász Lászlóval, Serfőző Simonnal, Papp Lajossal, a Napjaink költő-főszerkesztőjével.
A távolból segítette munkájukat Rónay György, Fodor András, az irodalomtörténész Rónay László, Tverdota György, a miskolci Porkoláb Tibor, az újságíró Horpácsi Sándor, a Kossuth-díjas festőművész, Feledy Gyula, a művészettörténész Dobrik István, a rádiós-szerkesztő Jakab Mária, Borkuti László, a Bíbor Kiadó vezetője. Könyvbemutatóikra kiváló könyvtárosok, dr. Környey Lászlóné Gaál Edit, Hornyánszkyné Kühne Katalin igazgatók biztosítottak illő helyet és alkalmat.
A teljes anyag.
Cs. Varga István
Kép: VTV Füzesabony