A műfordítás – vértelen hódítás

Karádi Zsolt a Nyíregyházi Egyetem Irodalomtudományi Tanszékének szakmai vezető tanára. Korábbi könyveiben (Ványa bácsi én vagyok, 2006; „Az ég nem emberséges”, 2016; Az Erdélyi Helikon vonzásában, 2017; Sorsok és századok, 2017; Hangnemek és árnyalatok, 2017) a modern magyar irodalom és színház történetét vizsgálta. A Magyarok és franciák című új gyűjteményének az előszavában írja, hogy ezt a kétnyelvű kötetét 1998 és 2018 közötti írásaiból állította össze.

A François Gachot és a magyar kultúra című OTKA-pályázat révén lehetősége nyílott a francia-magyar irodalmi-képzőművészeti kapcsolatok behatóbb vizsgálatára. Ezt a munkáját az 1998 és 2018 között – a hazai és francia könyvtárak forrásanyagát is felhasználva – született francia irodalmi vonatkozású tanulmányaiból, néha a textusok redukálásával szerkesztette meg. Könyvének címe. Franciák és magyarok. Alcíme: Tanulmányok a francia és a magyar irodalomról. Az első fejezet a François Gachot és a magyar kultúra címet viseli.

François Gachot – francia író, irodalomtörténész, műfordító, kritikus, lapszerkesztő, diplomata. Amint Aurélian Sauvage-ot is, a magyar közoktatást és az egyetemi képzést is megreformáló Klebelsberg Kunó nyelvtanulást bővítő programja keretében érkezett Budapestre. Gyergyai Albert segítőkész barátsága és Laborcz Irénnel, Laborcz Ferenc szobrászművész húgával, kötött házassága (1926) segítette Gachot-t, hogy hamar otthon érezze magát Budapesten. Gyergyai jóvoltából hamar bekerült a Nyugat körébe, számos magyar íróval, költővel kötött ismeretséget, barátságot, például Babitscsal és körével is. A modern kortárs francia irodalmat rendszeresen ismertette a Nyugatban, a magyart pedig a francia folyóiratokban. Például Kassák és Babits versfordításait az Europe-ban tette közzé.

A teljes anyag.

Kép: Gachot – MTA