Kalász László 90 évvel ezelőtt, 1933. február 3-án született az észak-borsodi Perkupán – Bódva völgyében. Emlékezésem célja: költői örökségének, ránk hagyományozott emberi, irodalmi értékeinek számbavétele, költői arculatának felmutatása. Küzdelem ez a felejtés ellen, a költő emlékét fakító, homályosító idő hatalmával szemben.
Babitscsal együtt vallom: „Az emlék: mi vagyunk.” Vázlatos és hiányos írásom egy kis számvetés is, melynek szándéka szervesen illeszkedik a méltatás tervéhez. Alapja az Antigonétól eredeztethető kegyelet, mely a római jogban mindent felülírt, és a kereszténység paranccsá tett.
A Hetek költői közül, Ágh István, Bella István, Buda Ferenc, Kalász László, Raffai Sarolta, Ratkó József, Serfőző Simon – mára hárman maradtak: Ágh, Buda és Serfőző. Főképpen József Attila és Nagy László szellemi öröksége, etikai, művészeti értékrendje, „sorsköltészete” állt közel hozzájuk. Jellemzőjük a hit a szóban, a humánumban, a szép, a jó, az igaz eszményekben. 1957 után a rendszerváltásig a kultúrpolitika hármas elve a tilt, tűr, támogat, a Hetek pedig „A művészet az emberért van” ars poeticát vallották.
A teljes anyag.
Kép: wikipedia