Az ortodox egyház avatta szentté, de Piroskát mégis magyar szentként is tiszteljük. Miután édesapja, I. László magyar király meghalt (1077-1095), sokáig Könyves Kálmán udvarában élt (1095-1116).
Piroskát nehéz lépésre kényszerítette Magyarország érdeke, mert 1105-ben eljegyezték a bizánci trónörökössel, Joannés Komménosszal. Új hazájában át kellett térnie az ortodox vallásra, és nevét szintén ekkor kellett megváltoztatnia: Eiréné (Irén) lett ezentúl; ezt a nevet történetesen anyósa, a Dukas-házbeli Eiréné császárné viselte a családban.
Szent László király leánya jó császárnő és hűséges, segítő hitves lett, aki elődei közül kitűnt az államügyekben való jártasságával. Az udvar pompája távol állt tőle. Gazdagságára, mint uralkodásának eszközére tekintett. Férjével együtt alapította a konstantinápolyi Pantokrator monostort. A kolostor építése is egyedülálló volt, messze megelőzte korát. Mintául szolgált az arab birodalom és a középkori Európa kórházainak építésénél.
Piroska/Eiréné legnevezetesebb alkotása nem sokkal követte császárnéi koronázását: „létrehozta az alapoktól kezdve a Mindenható Krisztus, a mi Istenünk és Megváltónk nevével megtisztelt császári monostort, megépítve az ebben látható gyönyörű templomokat, kórházakat, aggok házát, melyek szépség, fekvés és felszereltségét tekintve az összes korábban létesített és az újabbakkal szemben is elviszik a pálmát.” Az életírója által említett Pantokrator-monostor alapításakor a császárné már túl volt mind a nyolc szülésén. Megvédte az egyházat és felépítette Bizánc legjelentősebb kolostorát, a Pantokrator-kolostort (Krisztus a Megváltó). Ez gyakorlatilag egy nagy épületegyüttes, amely három templomot, egy állatmenhelyet, egy 50 ágyas kórházat, egy idősek otthonát és más szociális létesítményeket foglal magába. Funkcionálisan és szépségében is kiemelkedő épületegyüttes.
A császárné maga is döntö szerepet vállalt az épületek megtervezésében és Xénia néven belépett a kolostor szerzetesnöi közé is, s ahogy ideje engedte, maga is részt vett a betegek ápolásában
Piroska sajnos nem élte meg a mű befejezését, de férje nagy gondot fordított arra, hogy befejezze azt, hogy ezzel is tisztelegjen felesége emléke előtt.
- Ioannes (1118–1143) uralkodásának első tizenhat évét kísérhette végig, a császár minden tekintetben méltó társaként.
Udvarában sokszor fordultak meg külhoni delegátusok; fogadott szentföldi zarándokokat, valamint küldötteket Magyarországról, soha nem fordítva hátat szülőhazájának. Többször közvetített politikai ügyekben a Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom között. Erre szükség is volt, mert Könyves Kálmán fia, II. István (1116–1131) idején egy ideig rosszra fordult a magyar–bizánci kapcsolat. 1127–1129 között háború folyt a két ország között; részint a magyar kereskedőket ért sérelem miatt, részint azért, mert a bizánci udvar befogadta a megvakított Álmos herceget, Kálmán öccsét. Az Árpád-házon belüli újabb ágváltás, Álmos fia II. (Vak) Béla királysága (1131–1141) egy szűk emberöltőre szóló békét hozott Magyarország és Bizánc között.
1134-ben Piroska/Eiréné elkísérte férjét kisázsiai hadjáratára. „Nem sok idő múlva, mikor a bythiniai tartományban volt, elköltözött akihez vágyott: a Mindenható Krisztushoz. 46 évesen hunyt el, 1134. augusztus 13-án. II. Ioannes, ahogy az méltó volt, hazaszállíttatta felesége holttestét Konstantinápolyba. Ebben a monostorban temették el, amelyet alapjaitól kezdve ő emelt.
A császári koronát a legkisebb, negyedik fiú, I. Mánuel (1143–1180) örökölte, aki szülei trónra lépésének esztendejében jött a világra. Rajta keresztül élt tovább a Komnenos-házban a jeles anyai nagyapa, László király kultusza is. Így amikor 1163-ban Mánuel udvarába érkezett egy Árpád-házi herceg, akkor az otthonról hozott László-tisztelet után megismerkedett annak Bizáncban élő változatával. Ez a herceg Alexios néven a császári trón várományosának számított egy ideig, ám később hazatérve, eredeti nevén Magyarország egyik legnagyobb királyává emelkedett. III. Béla 1192-ben avattatta szentté László királyt: e döntésében, közvetve bár, de része volt az apja emlékét ápoló Árpád-házi Piroskának is (ezt a tényt a szentté avatási procedúrában igen magasra értékelték).
Szent Piroska/Eiréné alakját nemcsak a konstantinápolyi Hagia Sophia székesegyház (ma, sajnos, újból működő mecset!) mozaikja őrzi meg, hanem a költészet is. Theodoros Prodromos udvari költő sírverse az elhunyt császárné nevében szólal meg, és tekint vissza Piroska/Eiréné életére.
Mozaik a hajdani Szent Szófia-székesegyházban (ma Hagia Sophia, 2020 óta, Erdogán elnök rendelete alapján, mecset) II. János Komnénosz és (Piroska) Eiréné császárné, középen a Kis Jézust tartó Madonna, Hagia Sophia délkeleti galéria, Isztambul. Kép: Wikipédia
A Hagia Sophia bejáratánal látható Piroska- Eiréné császárné szarkofágja a sirverssel. Kép: Wikipédia
Prof. Dr. Jozsef Makovitzky (Iniv. Heodelberg es Freiburg . Br.)