Az utóbbi évek erőfeszítéseinek ellenére ma Magyarország Németország után Európa legdemilitarizáltabb állama – jelenti ki Somkuti Bálint hadtörténész, biztonságpolitikai szakértő, az MCC Geopolitikai Műhelyének kutatótanára. Őt kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Somkuti úr, Ön „bődületes, a józan ésszel szembemenő pusztítás”-nak minősíti azt a politikai gyakorlatot, „amely 2010-re egy gyenge expedíciós erővé redukálta a Magyar Honvédséget.” Ezen azt értsük, hogy az a politikai erő, amely 2006. október 23-án Budapesten lovas rendőröket és máig azonosítatlan kékruhás verőembereket vezényelt a törvényesen demonstráló európai uniós polgárokra, szándékosan, netán külföldi utasításra tette katonailag védtelenné hazánkat?
– Ez azért túlzás. A NATO régóta fennálló elvárása a tagállamok felé, hogy a bruttó nemzeti össztermékük (GDP) legalább 2%-át fordítsák honvédelemre. Ezt gyakorlatilag a NATO-csatlakozásunk óta egyszer sem teljesítettük, a Világbank adatai szerint legutoljára 1992-93 körül volt 2% körüli a védelmi költségvetésünk. Sokat mondó, hogy ez az arány az 1999-es csatlakozáskori 1,43%-ról 2003-ra 1,64-re emelkedett, majd újból zuhanásnak indult. Azonban nem hiszem, hogy emögött bármilyen rosszindulatú „országvesztő” szándék húzódott meg, személyesen ismerek több katonatisztet, akik akkor döntéshozó helyzetben voltak, semmi ilyet nem tapasztaltam.
Ellenben szembesültem azzal a külső elvárásoknak történő, kritika nélküli megfeleléssel, amely sajnos végig kíséri a magyar történelmet. Jelen van egy Jászi Oszkár, Károlyi Mihály, Linder Béla féle túlzásba vitt ideológia, a nemzeti érdekek háttérbe szorítását valamiféle messianisztikus és hangsúlyozottan internacionalista koncepcióra cserélő felfogás, amely „csak” a környező államok agresszívan magyarellenes felfogását hagyja figyelmen kívül. Azaz az ország geopolitikai környezetét! De túlzás lenne, ezt valamiféle előző rendszerbeli beidegződésnek tartani, már a Habsburg párti főuraknál is tettenérhető volt a „gazda” elvárásainak gátlástalan érvényesítése. Az ország, vagy a nemzet érdekeivel szemben. 2002-2010 között annak a pacifizmusnak aligha nevezhető szellemi irányzat nevében cselekedtek, amely Európában a mai napig uralkodó. Ez a domináns, szélsőségesen fegyver-, haderő-, sőt önvédelemellenes (!) ideológia egyértelműen az úgynevezett „zárt” társadalmainak felszámolását célozza.
A teljes interjú.
Kép: honvedelem.hu/Snoj Péter