A jubileumi, ötvenedik Tokaji Írótáborban Nagyhordó-díjat vehetett át Szakolczay Lajos Széchenyi-díjas irodalomtörténész. Őt kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Mester, Ön aki nemes tevékenységéért már magas elismerésekben részesült, miért vette át különösen nagy örömmel a bensőséges, baráti tartalommal teli Nagyhordó-díjat?
– Hihetetlen, el sem tudom hinni, hogy mi minden történik egy – valójában a lantot letevő (nyugodjék!) – öregemberrel. Aki, betegsége miatt jobbára már csak az emlékeiben, az emlékeinek él. Derült égből villámcsapás volt a Tokaji Írótábor elnökségének döntése. Tokaj szenzációs hely – az orosz cár jól tudta, hogy honnan kell az aszút vásárolni –, az eget a földdel összekötő fényes terrénum.
Itt, már ami a tábor munkáját illeti, mindig kinyílhattak a szájak. Még a politika, emlékezzünk csak a sok évtizedes zordságra, sem tudta őket betapasztani. Elsőbben, még a régi időkben, jobbára a népi íróké, a nemzetben gondolkodóké volt a terep. Később megtörtént a nyitás, de akkor is megmaradt a régi parancs: a haza minden előtt!
A teljes interjú.
Kép: Tokaji Írótábor Egyesület