Bécs díjazta a magyar mestert

A magyar nyelv csodálatosan hajlékony és képlékeny „anyag”, viszonylag szabad szórendjével, fürgén ide-oda mozgó igei állítmányával és agglutinációs rendszeréből következő, szó szerint végtelen szóalkotási lehetőségeivel kiapadhatatlan forrást kínál mesterségünknek – mondja Adamik Lajos.

Adamik Lajos első magyarként vette át az Osztrák Állami Műfordítói Díjat vasárnap Bécsben, a Literaturhausban. Az osztrák kulturális minisztérium az osztrák irodalom más nyelvre történő átültetéséért ítélte a rangos elismerést Adamiknak. Őt kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

– Mester, az Ausztriában a műfordítás terén legmagasabb elismerésként számontartott díj indoklásában a zsűri az irodalmi szövegek szuverén módon, érzékenyen és a legmagasabb színvonalon való átültetése mellett a filológiai pontosságot emeli ki. Miért fontos, hogy a műfordtó művész és tudós is legyen egyben?

– A jó fordítás körüli eszmecsere mindig is e két sarokpont körül forgott: szépség és hűség.

A nyelvek és kultúrák közötti távolságok miatt ezer százalékig pontos, egyúttal költőileg is tökéletes irodalmi fordítás nemigen létezhet, a fordító napi munkájában így újra meg újra szembesül a kérdéssel: hol és melyik irányba tegyen kompromisszumokat.

A teljes interjú.

Kép: https://volksgruppen.orf.at/magyarok/stories/3163357/