Ukrajnának nincs helye a NATO-ban – jelentette ki újságíróknak Zoran Milanovic horvát államfő kedden, hozzátéve, hogy az ukrán-orosz határon kialakult helyzet súlyos válságnak számít, amely mögött elsősorban az amerikai belpolitika dinamikája áll. Dr. Somogyi Jánosnak, nyugalmazott ügyvédnek, politikai publicistának tett föl kérdéseket a Présház.
– Ügyvéd úr, Napóleon szorgalmazta, hogy egy ország politikájának tanulmányozásához az elsők között a térképet kell megnézni. Miért az az érzésünk, hogy sem Kijevben, sem Brüsszelben – utóbbi helyen az EU és a NATO-központot is értve – nem pillantottak a térképre?
– Oroszország a földkerekség legnagyobb területű országa. Lehet, hogy ezt Amerikában nem tudják? Esetleg azt sem tudják, hogy ki volt Napóleon és mit mondott a hadászati cselekmények megkezdése előtti térkép vizsgálatról, de még Hitlerről és Sztálingrádról is megfeledkeztek. És még sok minden másról is, amikor olyan kardcsörtető nyilatkozatokat tesznek Ukrajna kapcsán.
– A klímaváltozás ellen is „harcolni” akaró NATO most a Königsbergtől Vlagyivosztokig tartó Oroszország ellen keres ügybuzgón feladatot.
Ám ahol 2015 óta valódi feladata lenne: a migránsfronton, ott beköti a szemét. Mi bújhat meg ezen felszíni infantilizmus mögött?
– Az USA nagyon elszállt magától és nem érzékeli, hogy a világcsendőri szerepének leáldozott. Sorozatos presztízsveszteségek érik Afganisztántól Irakon át Kazahsztánig. És már megint olyan háborúval fenyegetőzik, ahol hiányzik a casus belli, a háborús ok, vagy valótlanságon alapul, ugyanis Oroszországnak semmi oka nincs arra, hogy háborút indítson Ukrajna ellen, sőt évek óta tűri az ukrajnai több milliós nagyságú orosz kisebbség diszkriminációját.
Ennél is fontosabb, hogy az amerikai vezetés megfeledkezett az 1962-es kubai válság tanulságáról is. Amikor a szovjetek (Hruscsov) atomrakétákat akartak telepíteni Kubába, amit Kennedy hevesen ellenzett, közölve, hogy Kuba körüli blokáddal megakadályozza, hogy a rakétákat szállító hajók Kubában kikössenek. Puskaporos volt a helyzet, órákon múlt a háború kitörése. Kubától körülbelül 2000 kilométerre lévő amerikai nagyvárosokat érhettek volna el a szovjet atomrakéták. Most az Ukrán határtól 400 kilométerre lévő Moszkvát fenyegetnék az Ukrajnába telepítendő rakéták, amit Putyin elfogadhatatlannak tart. Végül a kubai válság megoldódott, a szovjet hajók visszafordultak a gyilkos terhükkel, mert Kennedy elfogadta Hruscsov ajánlatát. Most még kérdéses, hogy az amerikai héjáknak (és demens elnöküknek) lesz-e annyi eszük, hogy kiegyezzenek Putyin elnökkel, és nem fegyverzik fel Ukrajnát Oroszországot elérő csapást mérő nukleáris fegyverekkel. Nem mellékesen Oroszország katonailag is olyan erőt képvisel, amivel ellen tud állni a NATO katonai erejének, de az oroszok számíthatnak egy olyan szövetségesükre is, mint Kína.
Ami pedig az amerikai gazdasági szankciókat illeti, az legalább is kétélű fegyver. Persze elsősorban Európa szenvedné meg az oroszok kizárását Európa energiaellátásából. Sajnos az USA-nak semmi sem drága, hiszen a Európa országai innák meg a levét az ukrajnai kalandjának.
– A színes forradalomnak álcázott hibrid háború első hadműveletét Ukrajnában megnyerte az atlanti tengely, most ugyanezzel a szomszédos Fehéroroszországban kísérletezik, miközben Kazahsztánban egyelőre megbukott. A keletről nem hibrid, hanem valódi háborúval fenyegetett Ukrajna hogyan tanúsíthat bölcs magatartást?
– Ukrajna akkor cselekedne bölcsen, ha kiegyezne az oroszokkal és a vele határos országokkal (például Magyarországgal), és nem bízná a sorsát a „kibic” Amerikára, akinek semmi sem drága, hiszen most is csak az USA-tól több ezer kilométerekkel távol vitézkedve veri más dárdájával a bozótot.
Molnár Pál
Térkép: britannica.com