A jászberényi tüzérezred 1956-ban Óbudán, a szovjet intervenciósok ellen bevetett részlegéről, az ezredparancsnok, Somogyi Jenő százados peréről keveset tudnak fiataljaink. Dr. Marossy Endre történésznek tett föl kérdéseket a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Tanár úr, a jászberényi tüzérezred fővárosi szerepe, kiváltképp óbudai összecsapása a szovjet intervenciósokkal évtizedeken át nem került a kutatás előterébe. Ennélfogva az átlagos tájékozottságú olvasók sem szereztek tudomást erről. Mit tudhatott mégis a társadalom?
– Ez a történet az iskolai oktatásban aligha kapott helyet, hacsak Jászberényben nem hozták szóba az új nemzedék előtt azok, akik egyáltalán ismeretekkel rendelkeztek. A jászberényi 50. tarackos tüzérezred az esztergomi hadosztály egyik alakulata volt. Ezért a hadbírósági perekben, közöttük a legnagyobban, a Mecséri János ezredes és ötvenegy társa, az esztergomi hadosztály parancsnoka és esztergomi katonái ellenében tanúként hívtak be jászberényi tiszteket és fordították őket szembe a vádlott bajtársakkal.
De a fővárosi vonatkozású hadbírósági eljárások nem a jászberényi tüzérezred ellen irányultak, ezért valós szerepük, óbudai összecsapásuk nem ezekből a perekből vált ismertté. Én szemtanú visszaemlékezésében olvastam az első részleteket.
Dr. Marossy Endre
Néhai legfőbb adatközlőm, a jutadombi győztes harcok esztergomi katonája, Puchert János honvéd teremtett kapcsolatot egy másik egykori esztergomi bajtársa, Marczell György és közöttem. Marczell Esztergomból november 3-án utánpótlást szállító oszlopban érkezett Budapestre.
A teljes interjú.