Jogfilozófiai és politikai szállóige, hogy „A jog a politika szolgálólánya”, ami azt jelenti, hogy a jog akkor a politika szolgálólánya, amikor nem egy független, önálló értékeken alapuló rendszerként működik, hanem a mindenkori hatalom és a politikai akarat érvényesítésének eszközévé válik. Vagyis amikor a jogszabályokat, az intézményeket és az igazságszolgáltatást a politika a saját céljai elérése használja fel. Ez vezet a jogállamiság válságához, sőt hiányához.
A magyar II. világháború utáni történelmünk időszakában, a Rákosi-, majd a Kádár-rendszerben, a Magyar Dolgozók Pártja, majd a Magyar Szocialista Munkáspárt (de mindkettő törzsgyökeres Kommunista Párt volt) hatalomgyakorlásában ellenzék nélküli élet-halál uraiként politizáltak, úgy, hogy még a saját maguk által hozott törvényeket, rendeleteket sem tartották be, ha a Párt érdeke azt kívánta. Ez a politika előbb az 1956-os forradalom és szabadságharchoz, később az 1990-es rendszerváltozáshoz vezetett.
És mi van napjainkban?
A Rákosi Mátyás és a Kádár János rendszer után éppen gőzerővel folyik a Magyar Péter rendszer létrehozása. Rákosi politikai krédója „Aki nincs velünk, az ellenünk van” volt, amit Kádár bölcsen „Aki nincs ellenünk, az velünk van” szlogenre módosított és a hatalomgyakorlás technikai módszere jelentősen változtak, de a lényeg, az egypárti diktatúra, maradt. M Péter miniszterelnök elmúlt alig 5 hónap rendszerváltó mániákus hatalomgyakorlási technikája sajnos nem is a Kádár, hanem sokkal inkább a Rákosi rendszert látszik követni. (Sőt, vannak, akik szerint a „dicsőséges” Tanácsköztársaság rémuralmát, de itt még azért nem tartunk).
Mindenesetre mára már a Tisza (helyesebben M. Péter) az alkotmányozó parlamenti többségével átírta az egész politikai rendszert, jogrendszert, maga alá gyűrte a köztársasági elnöki méltóságot, a legfőbb ügyészi posztot, az Alkotmánybíróságot, a rendőrséget, bíróságot. Nem is csinál M. Péter ebből titkot, sőt büszkén vallja, hogy új időszámítás kezdődött 2026. április 12-én, mert a választóktól erre kapott felhatalmazást.
Ezért, ami ezelőtt volt, azt le kell rombolni, mindent meg kell változtatni és a múlt (különösen az elmúlt 16 év) politikai vezetőit büntetőjogilag felelősségre kell vonni az „Út a börtönbe” projekt jegyében. Vagyis „Aki nincs velünk, az ellenünk van” Rákosi féle politikai krédó újjászületve.
Mit tehet ezek után, aki nincs M. Péterrel? Mit tehet ebben a helyzetben a parlamenti ellenzék és az egyszerű magyar polgár?
Nem sokat.
De védekezhet, tiltakozhat a jogtiprás, az önkény ellen. De hol? Annál a hatóságoknál, ügyészségnél, bíróságnál, aminek vezetőit a 2/3-os többségű országgyűlés (pontosabban M. Péter miniszterelnök) választja és válthatja le? Bármikor, bárhogyan? De még a protestáló képviselő, vagy egyszerű, az igazságát kereső, öntudatos polgár is
egyhamar börtönbe juthat.
Mégis ellent kell állni az önkénynek, a diktatúrának. Akkor is, ha csak annyi remény van, mint a 3. stádiumban lévő rákos daganatot operáló orvosnak az életmentő műtétre. Mint a nevezetes Don Quijote de La Mancha lovagnak a szélmalom elleni harcban, mert mindannyiunknak követnünk kell a hivatásunk parancsát. Az emberi méltóság és a tisztesség megőrzésének útján.
Budapest, 2026. szeptember 28.
Dr. Somogyi János