„Csak és kizárólag Magyarország és a magyar emberek érdekét fogom képviselni az Európai Tanács ülésén és a kétoldalú megbeszéléseken is.” Továbbá: „Nem fogunk mindenben egyetérteni, de nem fogunk csak azért harcolni, hogy harcoljunk”. Nyilatkozgatja úton-útfélen a magyar miniszterelnök, mintha valamit bizonygatni akarna, valakiknek.
De, adja Isten, hogy így legyen. Viszont a kinyilatkozások és a tettek összhangját még az idő eddig nem igazolta. Egyelőre csak azt látjuk, hogy nagyon megy a haverkodás a globalista birodalmi EU-s brüsszeli központban és az egyes EU tagállamok globalista ügynök vezetőkkel, de a magyar embereknek járó euromilliárdokból még egy cent sem folyt be. Viszont migránsok betelepítése várható, Ukrajna EU-s tagfelvételének folyamata elől az akadály már elhárult.
Persze kérdés már az is, hogy vajon a miniszterelnök honnan és miből, netán kitől tudja meg, hogy egy adott témában, ügyben, kérdésben mi az ország, vagy a magyarok érdeke. A kommunista időkben általánosan elfogadott lózung volt „a Nép érdeke, a Dolgozó nép érdeke” de azt, hogy mi a Nép érdeke, egyértelműen a Nép élcsapata, a kommunista (vagy szocialista) párt, pontosabban annak vezérei mondták meg. Ez volt a „szocialista demokráciában”, ahol a pártvezér személyi kultusza pofonegyszerűvé tette, hogy ki mondja meg, mi a nép, mi az ország érdeke. És a jelző nélküli demokráciában? Az áprilisi parlamenti választáson győztes párt, pontosabban annak a győztes miniszterelnök jelöltje, ténylegesen egyszemélyi vezetője, M. P. miniszterelnök, legfőbb gondja, egy olyan egypárt rendszerű hatalom kiépítése, amelyben Magyarország és a magyar emberek érdekét kizárólagosan ő mondhatja meg. Ezen törekvésében olyan hatalmas politikai erő támogatja, mint az Európai Unió és az EU tagállamok globalista elkötelezettségű vezetői, sőt a NATO, a világ legerősebb katonai szövetségének főtitkára, Mark Rutte. (Szerencsére a NATO domináns ereje, az USA, Trump elnök, nem igazán partner ebben). Jelen állás szerint azonban gőzerővel folyik az EU tagállamainak felkészítése egy Oroszország elleni háború megkezdésére. Úgy is mondhatnánk, hogy egy III. világháború, egy atomháború kirobbantásának, Oroszország leigázásának az előkészítése. Már a konkrét dátumot is megjelölve.
Az EU háborús hisztériába ájult globalista ügynök vezérei ebben is számítanak Magyarország új kormányának miniszterelnökére. Talán a miniszterelnök úr mindezt nem is érzékeli, mert megmámorosodottan, már-már kéjesen élvezi az országvezetői hatalmát, politikai ellenfeleinek állandó jellegű nyilvános megalázását, a média korlátlan igénybevételének lehetőségét.
Itt tartunk most. De mi lesz még itt?! Mire számíthatunk? Az biztos, hogy a miniszterelnök úr egyre jobban fogja élvezni a hatalmát. (Már Mikszáth Kálmán megmondta, hogy a hatalom csak annak jelent gyönyörűséget, aki visszaél vele, mert aki csupán él a ráruházott hatalommal, annak a hatalom inkább csak munka, teher, felelősség). Egyre jobban fogja magát érezni a brüsszeli magas rangú főnökei és az EU-s tagállamok hasonszőrű vezetői társaságában, akikkel kedélyesen elbájolognak, valamifajta együttműködési megállapodásokat is kötve, ami szerencsés esetben nem jár hazánk kifosztásával.
Mit tehetünk mi, néhány milliónyi magyar emberek az ország és a magunk érdekében? Ellenállunk, ellenállunk és ellenállunk, legalább úgy és annyira, mint a kommunista Kádár rendszer idején, amikor 1988-ban alakult Fidesz, a fiatal Orbán Viktorral, Kövér Lászlóval és másokkal tették, amit kellett, amit lehetett a magyar szabadság érdekében. Most is látni már egy ifjú Orbán Viktorhoz hasonló habitusú fiatal jogászt, aki egyre ígéretesebb reményre jogosító és aki szintén nincs egyedül.
Budapest, 2026. június 19.
Dr. Somogyi János