„Oly fejér, mint az én ingem karácson napján” – írta Balassi Bálint négy és fél évszázaddal ezelőtt. A költőóriás hasonlattal fejezte ki, hogy a szeretet ünnepét ő is, közössége is nagynak, fontosnak, élményszerzőnek tartja. A fejér ing ünnepi viselése kifejezi a tiszteletet az Isten fia iránt. „A Szentháromságnak, kinek imádkoznak, Krisztus, másod személye” – nevezte meg a Megváltót, akinek születését köszönti karácsony napján a kereszténység.
A szeretet ünnepe – mondjuk.
„Tudod, úgy szeretlek, tégedet kedvellek, mint tulajdon lelkemet” – öntötte formába vallomását a poéta. „…igyunk, lakjunk egymással vígan, szeretetbül! – kérte bajtársaitól a strófák alkotója. A szeretet csapdáját is megénekli: „Nagy méltán bizony sokszor panaszolkodom, Szerelem hamis voltán ha gondolkodom, Hogy azt szeretteti velem, ki gyilkosom.”
A világ teremtőjét is magasztalja istenes verseiben.
„Segélj meg engemet, én édes Istenem! Reméntelenségben ne hagyj elsüllyednem.” Köszönésként is felfényezi a Mindenható alakját: „Ti jutván eszembe hullnak sok könyveim,
Már Isten hozzátok, jó vitéz rokonim.”
A teljes anyag.