Ciolkovszkij, Konsztantyin Eduardovics (Tsiolkovsky, Konstantin Eduardovich) halálának 90. évfordulója.
Izsevszkoje, Oroszország, 1857. szept. 17. – Kaluga, 1935. szept. 19. Lengyel származású orosz rakétatudós, feltaláló. Autodidakta
volt, gyermekkorában egy betegség miatt elveszítette a hallását, emiatt tanulmányait magánúton végezte. Rendkívüli szorgalommal a fizikában, a kémiában és a matematikában alapos, ismeretekre tett szert.
Magántanítóként dolgozott, majd különbözö iskolákban tanított. 1880-tól kezdve publikált, a Szentpétervári Matematikai és Fizikai Társaság tagjává választotta. Rendszeres kutatásokat végzett a repülés, majd a rakétatechnika és űrkutatás elméletének területén.
Ő építette az első szélcsatornát Oroszországban 1897-ben.
1897-ben – a nyilvánosság figyelmétől teljesen elzárva – megalkotta a rakéták alapegyenletét, és azt 1903-ban, az „Wissenschaftliche Umschau” című folyóiratban, az „Исследование мировых пространств реактивными приборам ” (magyarul „Az űr kutatása reaktív eszközökkel”) címmel. A folyóirat szinte teljes példányszáma a cári cenzúra által lefoglalásra került, így Ziolkowski úttörő gondolatai eleinte nem terjedtek el!
1912-ben jelent meg alapvető cikke az űrhajózás fontos problémáiról. 1918-ig csak csekély mértékű állami támogatást kapott kutatásaihoz, mivel azoktól az illetékesek nem vártak gyakorlati eredmények.
Csak Hermann Julius Oberth „Die Rakete zu den Planetenräumen” (A rakéta a bolygók közötti térbe) című művének 1923-as megjelenése után nyert Ziolkowski munkája is figyelmet és elismerést.
Ő fogalmazta meg először, hogy a Föld elhagyása többfokozatú, folyékony üzemanyagot használó rakétával lehetséges. Foglalkozott az emberek életfeltételeit a világűrben biztosító rendszerek kidolgozásával és űrállomá- sok, űrkolóniák létrehozására is készített terveket. Jelentős hatással volt a későbbi szovjet űrprogramra, számos javaslatát az űrutazásban ténylegesen felhasználták. Egy holdkráter viseli a nevét.
Prof. Dr. Makovitzky József
Kép: wikipedia