A rögvalóság élményeitől az új kozmikus csúcsig

„Ne hagyjátok végleg cserben / Európa gondolatát: / Szeretet és irgalom” – írja Európa imája című versében Báger Gusztáv költő, a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának volt tagja, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professor emeritusa. A vers a Mint még soha című kötetben a napokban jelent meg. A poétát kérdezte Gondola képviseletében Molnár Pál  a Présház főszerkesztője.

– Mester, „A költő is szakrális őrség. / Emberhez, lételvhez kötött hűség –/ Mégis, rejtekbe vonul vissza?” – kérdezi Ön Pályaív című versében. Miért érzik jól magukat a versalkotók, ha a végtelen kívülre zárja őket?

– A kérdés jogos. A rejtekbe vonulást – valójában szorulást – a versalkotók természetesen nem kívánják. A világ egyik mély apályának a következménye, hogy a költészet és a vele kapcsolatos gazdag (kiemelten etikai és érzelmi) értékvilág jelentősége átmenetileg visszaszorul. Ezért az alkotók rosszul érzik magukat a mai világban. Költői felelősségükből azonban tudják, ha nem, sejtik, hogy a vers életösztön, áthatja a Mindenséget – és a múlt és a jelen rögvalósági élményei után – a költészet eléri és köszönteni fogja az új kozmikus csúcsát.
Így a végtelen nem kívülre zárja, hanem befogadja a holnapi versalkotókat és újra írhatják az öröm ódáit.
A teljes anyag.

 

Kép: mnb