A negyvennyolcadik Balassi Bálint-emlékkardot vette át Bence Lajos lendvai költő Bálint napján a pesti Belvárosban, a Központi Papnevelő Intézet dísztermében. Őt kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Mester, gratulálunk kitüntetéséhez! Miért fontos, hogy a muravidéki irodalom még élesebb fényben kerüljön be a nemzet figyelmébe?
– Köszönöm szépen! Mert olyan értékek közvetítésére szolgált a múltban és a jelenben is, amelyek a nemzetnevelés és nemzetmentés terén példa értékűeknek számítanak, sok esetben hiány- és hézagpótló funkcióval bírnak nemzeti irodalmunk színes palettáján, nevezzük kánonnak, vagy másnak. A nemzeti irodalom tényét azonban nem kerülik meg, sőt a XXI. századi értékrend szerint kanonizálják, visszahelyezve régi, emberi közegébe, fényébe, közösségteremtő és –építő funkciójába, amelytől mára eltávolodott.
A határon túli, mára határtalanná váló, kisebbségben–diaszpórában született kortárs alkotások a megmaradást és megtartást, valamint a magyarsághoz való tartozást zászlójukra tűző szerzők a magyar irodalom klasszikusai nyomdokain haladva, őrzik Petőfi, Vörösmarty, Dzsida, Ady szellemiségéből azt, ami a XXI. században is az összetartozás parazsának szunnyadó tüzénél éltetik a megmaradás reményét.
A teljes interjú.
Kép: Szlovén Állami Televízió