„…nyugatról és északról a németektől mint azonos hitet vallóktól kellene országunknak a segítség némi gyümölcsét vennie, de innen is nem gyümölcsöt, hanem a villongás töviseit kell éreznünk, mikor az ország javait váratlan rablótámadásokkal ragadozzák el” – írta IV. Béla király IV. Ince pápához 1250. november 11-én. A levelet egészében közli az Aracs, a délvidéki magyarság közéleti folyóiratának október 23-ai dátummal megjelent őszi száma. A lap főszerkesztőjének, Bata János Európa-érmes újságírónak tett föl kérdéseket a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Főszerkesztő úr, IV. Béla azt írta a Szentszéknek, hogy „nekünk is, egész Európának is üdvösebb lesz, ha Dunát várakkal erősítjük. Mert ez az ellenállás vize…” Csaknem nyolc évszázaddal később miért érezzük azt, hogy azonos térségben most a szellemi végvárakat kell fölmagasítanunk, mert nekünk is, egész Európának is ez lesz üdvösebb?
– Sajnos, nem csak a szellemi végvárakat kellene magasítanunk, hanem a végvárak mai utódait, az országhatárt védő kerítéseket is. Lehet azon keseregni, hogy a hidegháború, a Berlini Fal leomlása után évtizedekkel, egy kibővített Európai Unióban ismét kerítéseket – védvonalakat – kell építeni, de a mindennapok valósága erre sarkall minden józan gondolkodású embert. Mi itt, a déli végeken, nap mint nap tapasztaljuk azt az ép ésszel fölfoghatatlan gyámoltalanságot, ami jellemzi nem csak a szerb hatóságokat, hanem az egész Unió vezetését.
Lassan egy évtizede, mert a 2015-ös év csak egyik csúcspontja volt a már akkor évek óta tartó és zajló migrációnak, idegenek tömegei jönnek és jönnek, hömpölygő folyamként lepik el a szülőföldünket, majd rajtunk, mint a hullámok, átcsapva, zúdulnak Nyugat-Európára, ahol az emberek még mindig nem ébredtek föl bárgyú álmaikból.
A teljes interjú:
Kép: Thuróczi-krónika, wikipedia