„Ne fáradjunk bele tenni a jót, mert ha kitartunk, annak idején aratni is fogunk” (Gal 6,9). Ez a papi jelmondata Dr. Szederkényi Károly Miklós címzetes prépostnak, esperesnek, gazdagréti plébánosnak. Őt kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Plébános atya, Ön Gazdagréten a Szent Angyalok földi lakóhelyét építheti. Ez elsősorban küldetés vagy hivatás, miért?
– Amikor 2009-ben elődöm, László atya meghalt, szomszédja voltam Farkasréten, illetve esperes voltam itt, a kerületben, és egy évig mind a két plébániát elláttam. És választhattam 2010-ben, hogy melyik plébánián szeretnék tartósabban szolgálni. Nehéz megmondani, hogy küldetés vagy hivatás. Talán a küldetés a helyes ebben az esetben. Úgy éreztem, itt lenne a további szolgálatomnak a helye: Gazdagréten. Itt akkor a félbe maradt a templomépítés részfeladatait kellett ellátni, sok jogi ügyet kellett rendezni, számos munkát folytatni. Előtte árván maradt az egyházközség népe, a nyáj, nem volt pásztora. Itt láttam helyét további papi küldetésemnek. És a bíboros úr ide kinevezett plébánosnak.
– Zuglóban kapta a vonzást Krisztus követéséhez. Gyerekként mi adta az élményt a jócselekedetek gyakorlásához?
–A zuglói plébánia nagyon fontos számomra. A Bosnyák téri Páduai Szent Antal plébánián kereszteltek meg, ott voltam elsőáldozó, ott bérmáltak meg, és pappá szentelésem is ott történt 1984. június 9-én. A hivatásom is ott ébredezett. Még a középiskolás diákéveim előtt.
A teljes interjú:
Kép: archív