„Már kétmilliárd” – írta József Attila egy Flóra-versében a múlt század harmincas éveiben. Árva László közgazdászt, a Magyar Oktatás Turisztikai Egyesületet (MOTE) elnökét kérdezte a Présház.
– Elnök úr, József Attila idejére évmilliók alatt jött létre a kétmilliárdos emberiség. Az azóta eltelt nyolc évtized alatt csaknem megnégyszereződött, e kérdés leírásának pillanatában 7 859 438 710 az emberiség lélekszáma. Hol a határ?
– Az attól függ. Ha nem változik meg az emberek értékrendszere és hozzáállása, akkor a határ a csillagos év. Szerencsére már látszik a „fény az alagút végén”, és csak remélhetjük, hogy az valóban az alagút vége és nem a szemberohanó vonat…Úgy tűnik, hogy a változó értékrendszerek miatt világszerte le fog csökkenni a ma még a világ sok részén — például Afrikában — megállíthatatlannak látszó népszaporulat és valahol 10 milliárd fő körül fog stabilizálódni a Föld népessége.
Különösen Fekete Afrika esetében várható a demográfusok szerint a népességnövekedés lelassulása…hát majd kiderül. A népszaporulat alapvetően annak következtében következhetett be, hogy az elmúlt évtizedek során eredményesen vettük fel a harcot a korábbal végzetes járványokkal és fertőző betegségekkel.
A népesség számának alakulása az elmúlt szűk ezer évben
Forrás: populationmatters.org
– A lélekszám csökkentése már évszázadokkal ezelőtt foglalkoztatott „tudósokat”. Ma vállalhatja-e ezt a tartalmat komoly intézmény, vagy csak a „sufnituning” szintjén keletkeznek „elméletek”?
– Nem tudom mi lesz az elkövetkező években, hiszen az emberi viselkedést nagyon nehéz megjósolni, utólag már könnyebb elemezni. Az biztos, hogy mindenképpen kellene valamit tenni. Ha ez nem következik be, akkor a Föld lakhatatlanná válik. Már a hatvanas években bestseller volt a „Római Klub” jelentésé, a „Növekedés határai”, amelyben egyértelműen bizonyították, hogy a megállathatatlan gazdasági és az ahhoz kapcsolódó népesség növekedést nem tudják sem a Föld véges erőforrásaz, sem a hulladék lerakására szolgáló helyek sokáig kiszolgálni. Ma már még enné is súlyosabb a helyzet, ugyanis a műanyagok használatának egyre gyorsabb növekedése következtében a lakosság nagy részének visszafordíthatatlanul károsodott az egészsége. A korábban szinte ismeretlen allergiák, legyen az szénanátha vagy ételallergiák feltehetően a szervezetbe jutó mikró műanyagok következtében alakultak ki. A Csendes Óceánon a Hawaii szigetek és Alaszka közt ma már szinte egybefüggő műanyagsziget úszik, és mivel abban folyamatosan bomlanak le a nagyobb műanyagok kisebb darabokra, amelyek belekerülnek a tengeri állatok szervezetébe, majd azok fokozatosan eljutnak az élelmiszerlánc csúcsára, vagyis az emberekbe is. Feltehetően ezek a mikroműanyagok nagy mértékben hozzájárulhat az emberi allergiák kialakulásához, valamint további, ma még alig ismert betegségek kialakulásához vezethetnek.
– Egyes szellemi műhelyekben kialakult egy négymilliárdos szám, planétánk ennyi ember eltartására képes. Miért nem 3 vagy miért nem 10 milliárd?
– Pontos számot nem igen lehet mondani, de az nagyon valószínű, hogy valahol 3 és 5 milliárd körül lehet az emberiség azon létszáma, amely még hosszabb ideig fenntartható a mai és a jövőben várható technikák mellett. Érdekes, hogy nem csak az a baj, hogy túl sokan vagyunk, mi emberek, hanem inkább az, hogy a termelés és a fogyasztás a népesség növekedésénél jóval gyorsabban növekszik. Ha ránézünk az egy főre eső termelés növekedését mutató egy főre eső GDP növekedésére, akkor látható, hogy a 19. század első éveitől kezdve exponenciális ütemben növekszik az egy főre eső GDP, vagyis az egy főre eső termelés.
A világ hazai összterméke (GDP) az utóbbi kétezer esztendőben:
Forrás: Our World in Data
Természetesen az egy főre eső termelés eloszlása nagyon egyenlőtlen volt és még ma is az. Sok becslés szerint a fejlett országok lakosai közel ötvenszer többet fogyasztanak, mint a szegényebb országok lakosai. Ennek a következménye egyrészt az, hogy a szegényebb országok lakosai maguk is szeretnének legalább annyit fogyasztani, mint a gazdag országok lakosai, és ezt a közgazdaságtan folyamatosan igyekszik kielégíteni. Ez azonban olyan katasztrófát indíthat el, amely nem csak a globális felmelegedés gyorsuló ütemét eredményezheti, hanem a szennyezést is hihetetlen mértékben felgyorsíthatja. Mindebből az is következik, hogy az emberiség nagy valószínűséggel eredményesen fogja kipusztítani saját magát: még akkor is, ha nem kerül sor kegyetlen háborúkra a szegény és a gazdag országok közt. Groteszk módon tehát éppen sikereink áldozatai lehetünk…