Egy turisztikai tanácsadó cég megbízásából készített felmérést a TÁRKI, a kikapcsolódás céljából utazó felnőtt magyar lakosság utazási szokásairól. A válaszadók 71,7%-a tervez utazni 2021-ben a koronavírus-járvány visszaszorulása esetén: 10,7% külföldre, 40,2% belföldre, 20,8% pedig külföldre és belföldre is utazna nyaralási célból úgy, hogy legalább egy éjszakát távol tölt az otthonától. Árva László közgazdászt, a Magyar Oktatás Turisztikai Egyesületet (MOTE) elnökét kérdezte a Présház.
– Elnök úr, egy szakmai remény szerint a belföldi turizmus előtt kiváló lehetőség áll, ugyanis már lesznek védettséggel rendelkező külföldi vendégek, a hosszan tartó bezártság után óriási lesz az utazási kedv, a megtakarításaikat felhalmozó magyarok pedig hajlandóak lesznek többet is költeni a belföldi utazásuk során. Maga a szakma alkalmas lesz-e a remények szerint fölerősödő kereslet kielégítésére?
– Sajnos én elég pesszimista vagyok a COVID-járvány utáni helyzetre vonatkozóan. Először is, nem igazán világos, mikorra fog a járvány elmúlni? És mennyire?
Lesznek-e új mutáns vírusok? És ha igen, akkor ez mit fog jelenteni? Szóval, egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a járvány gyorsan el fog nyomtalanul múlni és minden mehet vissza a korábbi kerékvágásba… Sőt, lehet, hogy ez éppen a turizmus esetén nem is lenne kívánatos, hiszen a turizmus a válság előtt az egyik leginkább szennyező, legkevésbé fenntartható emberi tevékenységek egyike volt… Hogy mást ne is említsek, csak azt, hogy a legfontosabb desztinációk (köztük például az olaszországi Velence vagy akár hazánkban Budapest is) egyre jobban szenvedtek a nem fenntartható, túlturizmustól, ami Budapest esetében a „party-turizmus” és az ahhoz kapcsolódó szennyezés példáin keresztül volt látható. Főként csak a rövid távú lakás bérbeadók, az airbnb üzemeltetők, valamint az olcsó árfekvésű „etető és itató helyek” működtetői és tulajdonosai jártak jól ezzel, miközben az e területeken, azaz ezen budapesti kerületekben akár évtizedek óta lakó „őshonos” budapesti emberek csak a buliturizmus által okozott szennyezést „élvezhették”.
– Az egyik illúzió szerint a nyitástól számítva a valaha volt legerősebb időszaka jöhet a belföldi turizmusnak, az itthon elköltött pénz pedig a gazdaság újraindításához is nagy segítséget fog nyújtani. Ugyanakkor csak minden 5. magyar utazó látogatná meg Budapestet. Mit tehet a magyarok fővárosa, hogy a magyarok számára vonzóbb legyen?
– Alapvetően meg kell különböztetni a hazai, vagyis a belföldi és a nemzetközi turizmust. A hazai turizmus nem alacsonyabb rendűbb, mint a külföldiek érkezése, még akkor sem, ha a hazai látogatók általában valóban kevésbé gazdagok, mint a külföldiek… Az, hogy Budapest vonzóbb legyen, ahhoz szükséges olyan átfogó városi turizmus stratégiák kialakítása, amelyek nem feltétlenül azt a fajta turizmust kívánják visszaállítani, mint ami a járvány előtt létezett. Úgy tudom, hogy a Budapest Brand Nonprofit Zrt, a Budapesti Turisztikai Hivatal utódja, Faix Csaba vezetésével keményen dolgozik egy új, innovatív budapesti turizmusfejlesztési stratégián, amely 2027-ig tervezne előre.
– Egy tanácsadó cég megbízásából készült felmérés válaszadói leginkább kulturális programokra – mozi, színház, kulturális örökség, komolyzenei koncert – és konyhaművészetre költenek: 36,1-36,5% jelölte meg ezeket a válaszlehetőségeket. A hazai forrásokból hazai célokért tevékenykedő civil szervezetek – köztük a Balassi Kard Művészeti Alapítvány – milyen attrakciókat fejleszthetnek ki, amelyekkel nem csak Csengertől Szentgotthárdig, hanem a Lajtától a Berecki-havasokig vonzóbbá tehetik Budapestet a magyar országjárók számára?
– A kulturális turizmus, amelynek fontos szerepe lesz tudtommal az új budapesti turisztikai stratégiában, mindenképpen fontos lehet, már csak azért is, mert az új, fenntartható budapesti turizmuson belül fontos szerepet kell kapnia a kulturális turizmusnak. E mellett meg kell említeni az oktatási turizmust is, vagyis a külföldi felsőoktatási hallgatók budapesti turisztikai jellegű tevékenységét, ami már csak azért is fontos, mert az oktatási turizmus nélkül sem Budapest, sem a nagyobb egyetemi városok nem képesek arra, hogy az illető települések vállalkozásait megfelelően eltartsák. A helyi lakosok költései ugyanis egyszerűen nem elegendőek ehhez. Ugyancsak fontos, hogy a külföldi hallgatók révén olyan színvonalemelkedés következhet be ezen felsőoktatási intézményekben, amelynek révén az illető egyetemek és főiskolák mind jelentős, meghatározó szellemi központokká válhatnak. Ebben a helyzetben érthetetlen egyébként, hogy miért kívánják a tervezett Budapesti Diákváros koncepciót a kínai hitelből felépített „Fudani Egyetemi Campussal” felváltani…A Fudani Campus sokkal kevésbé integrálódna a budapesti oktatás turisztikai térbe, mint a korábban tervezett Budapesti Diákváros, amelyben nem csak külföldi hallgatók, hanem hazai és külföldi hallgatók együttesen tanulhatnának. Az különösen sajnálatos, hogy a Fudan Campus kapcsán eléggé átláthatatlan politikai csatározások is kialakultak, ami végső soron az egész fejlesztést fenyegetheti. Nagyon szerencsétlen dolog lenne, ha a politikai csatározások nyomán a tervezett felsőoktatási fejlődések alapvetően meghiúsulnának. Sajnos erre is van esély, és ez nem lenne szerencsés sem a fővárosnak, sem a fővárosi turizmusnak…