Polarizációs optikai hisztokémia és immunhisztokémia, nőgyógyászati pathológia – ez a szakterülete Makovitzky József professzornak. A tudós evangélikusként Nagykanizsán született – 74 évvel ezelőtt –, évtizedek óta Heidelbergben él. Eleven a kapcsolata a határon inneni és határon túli magyar közösségekkel. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
– Professzor úr, Ön tevékeny tagja a Magyarország barátai társaságnak, s ha valami éri Magyarországot, akkor rögtön objektíve reagál rá. Hazánkat ma éppen Németország felől éri nyomásgyakorlás. A német kancellár az általa meghívott muszlim vendégek egy részét Magyarországra óhajtja ráerőltetni. Hogyan segíthet Ön Budapestnek Heidelbergből?
– Sajnos a meghívás, amelyet majdnem minden európai ország kritizált, egy elhamarkodott,nem átgondolt lépés volt Merkel asszony részéről. A kormánypártban is rengeteg ellenzője volt illetve van. Ma a Németországi Szövetségi Köztársaság a menekültek beilleszkedésére évente 20 milliárd €- t ad ki. Magyarországnak ki kellene számszerűleg is mutatni, hogy hány embert vett fel, például csak fiatalkorú gyermekből is 3500 van, aki szülők nélkül tartózkodik Magyarországon.
A kancellár Asszony is többször kijelentette, hogy még egy ilyen típusú akció nem lesz.
A probléma megoldása nehéz, hiszen Ausztria is bevezette a felső határ fogalmát, amely a befogadandókra vonatkozik, amelyet Bajorország is követel.
Számomra nehéz azt megérteni, hogy az úgynevezett balkán route lezárását elítélte az EU, de közben az EU adott rá pénzt. Kurz osztrák külügyminiszter most már a Földközi-tengeri route lezárását követeli. Az EU felé egy javaslattal éltem, hogy hozzanak létre egy pénzalapot, amely a befogadó országokat, azok menekültjeit ellátná.
Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy egyházi szervezeteink rengeteget tesznek a menekültekért egész Európában, így Magyarországon is. Le kell ülni és tárgyalni, ez a megbízható újratárgyalás Macron belépésével az EU kompromisszumra való hajlama is megnő.
– Bauhaus-rendezvények lesznek 2019-ben mind Pécsett, mind Szegeden és Budapesten. A Bauhausnak cirka 20 magyar tagja volt – sőt Vasarely is tulajdonképpen Bauhaus-tanítvány. Idehaza azonban a szecesszió éli reneszánszát. Mit adhat a Bauhaus a XXI. századi Magyarországnak?
– Ma Magyarországon is számos Bauhaus-típusú (tervezésű) ház épül. 2019-ben jó lenne, ha egy kulturális kormányprogram keretében Magyarországon a Bauhaus összes fellelhető épületeit, festményeit, formatervezéseit, fotográfiáit katalogizálnák. A Bauhaus tagjainak, ahol lehet kétnyelvű emléktáblát kellene leleplezni, hangsúlyozva, hogy a Bauhausban működő 20 magyar valóban nagy jelentőségű munkát végzett, s ennek a mai napig is van hatása. Jó lenne végre egyszer feltárni az 1930-s évektől a Bauhaus hatását a magyar építészetben, festészetben, formatervezésben. Végül is a lakótelepek is a Bauhausból kiinduló szociális elveknek megfelelően terveződtek, illetve alakultak ki.
Pécsett jó lenne a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában egy kétnyelvű emléktáblát elhelyezni az itt tanult későbbi Bauhaus-tagoknak: Breuernek, Forbáthnak, Molnárnak és Weiningernek.
2019-ben meg kellene hirdetni több Bauhaus túrát (Pécs, Budapest, Szeged).
Jó lenne bemutatni az 1980-s évektől a magyar városokban magyar és külföldi tervezők által épített modern épületeket, de hasonlóan a magyar építészmérnökök által külföldön tervezett és megvalósult épületeket is (Breuernek irodája volt Parisban, Zürichben – itt több magyar származású mérnököt foglalkoztatott).
– Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamatjelmondata. Ezt segíti, hogy jubileumi téma ma a reformáció a három részre szakadt Magyarországon. Ezért javasolt Ön Lutherstadt Wittenbergben három emléktáblát: Stöckel Lénárdnak – ezt Ön fizette ki –, Dévai Bíró Mátyásnak, a magyar Luthernak és Sylvester Jánosnak. Eme nagyságok felidézése milyen szellemi impulzust adhat a mai Európának?
– A reformáció adott impulzust Európának, ezen túl Európa minden államának. Ma már gazdag irodalma van az Európában tanult magyarországi hallgatóknak, a „studentus hungarus“-nak. Az emléktáblákat már 2014 óta szerveztem, minden évben többször voltam emiatt Lutherstadt
Wittenbergben. 2016 februárjában tartott előadásomban a Magyarországon alapított egyetemek mellett, amelyeket külföldön is ismertek, külön kitértem az ország 15. század végén betöltött szerepére, hangsúlyozva 150 éven keresztül a keresztény Európa védelmét. Sylvester János 1541-ben fordította le az Új Testamentumot magyarra, ezzel a mai magyar nyelv és nyelvtan alapjait teremtette meg, Sárvárott még a fordítás évében kiadásra került. Dévai Bíró Mátyást magyar Lutherkent emlegéttek, sok minden mellett felvetette a női lelkészek kérdését, amely a protestáns egyházakban is a 20. század második felében oldódott meg (a katolikus egyházban meg a mai napig meg nem oldott kérdés!) Stöckel Lénárd, akit a Magyarország tanára: Praeceptor Hungariae jelzővel illettek, Melanchthonnak, a reformáció második emberének legkedvesebb tanítványa volt. A felvidéki reformáció egyik legfontosabb személye volt ő, Radaschin Mihály mellett.
Bártfán, a „magyar Wittenbergben“ új típusú iskolát szervezett német (Melanchthon) példára. Gomba módra nőttek ki az evangélikus lyceumok. A magyar főnemesség a reformáció mellé állt. A nádorral Ph. Melanchthon többször váltott levelet egy főiskola létrehozására. A magyarországi diákok külhonban német és holland egyetemeken tanultak, hazahozva az új áramlatot.
A wittenbergi „Leucorean“-ban a 16. században 440 “studentus hungarus” szerepel a nyilvántartásban.
Sajnos még az EU-ban is beszélnek Európa nyugati és keleti különbözőségéről, gazdaságilag valóban így van, szellemileg ilyen különbségről szó sem lehet. A késmárki, a soproni, a pozsonyi evangélikus lyceumba számtalan, a XVII., XVII., XIX., századi Magyarország tudományos és kulturális kiválósága járt.
A fasori evangélikus gimnázium adta például a 4 világhírű atomtudóst, illetve matematikust, nélkülük nem lett volna ilyen gyorsan amerikai atombomba vagy komputer.
Nem szabad elfelejtenünk a XVII. század elejétől megjelenő katolikus iskolákat sem a magyarországi kultúra megtartása szempontjából.
– Az orvostudomány mai izgalmas témája az amyloid, ezen belül az Alzheimer amyloid is. Milyen fölfedezéssel szolgálhat ezen a területen éppen Ön révén a magyar orvostudomány?
– Az amyloid-lerakódás (keményítőszerű fehérje) a különböző szervekben (például vese, máj) azok működését lehetetlenné teszi.
Az amyloidkutatásban a 20. század hatvanas éveiben Romhányi György (1968) és Benditt (1970) felfedezéseivel egy új korszak indult el. Ma 27 különböző, immunbiológiailag és immunhiszto-kémiailag meghatározható amyloid betegséről beszélhetünk.
A 90-es évektől kezdve kimutattam polarizációs optikai hisztokemiai reakciókkal, hogy az amyloid lerakódás különböző komponensekből áll, amelyek magasan rendezett formában alkotják az amyloid fibrillumot, mint strukturális egységet. Ezt a tényt felhasználták az amyloid betegségek terápiájában is.
Ezt kimutattam az Alzheimer betegségben lerakódott amyloidról is. Biokémiai kutatási eredményekkel megegyezően sikerült igazolnom, hogy az általam feldolgozott Alzheimer esetek 50%-ban több típusú amyloid egyidejű lerakódásáról van szó.
Úgy gondolom, hogy ezen eredmény figyelembe vételével újabb terápia is lehetséges.
Nem érzem magam tudósnak, hiszen egyetemi tanárként a gyakorlati patológia és hisztopatológia művelése mellett oktattam és oktatok, doktori disszertációkat és habilitációkat segítek. A kutatás számomra azt jelenti, hogy – amint Romhányi György mondta – “fele játék, fele gyötrelem”. szeretnék továbbra is különböző Egyetemeken oktatni, ezen belül a történelmi Magyarország több tájegységére felhívni a figyelmet művészettörténeti szempontból: Szepesség, Szepes-gömöri Èrchegység a bányavárosokkal, Erdélyben a Székelyföld, Barcaság, a Partium, Délvidéken Bácska-Bánát, a mai Horvátországban Szlavónia.
Szeretnék továbbra is közvetíteni a magyar és német nyelvű területek között.
Kép: mta.hu