A színes forradalmak lehetővé tették, hogy egy-egy országban a demokrácia lehetőségeinek felhasználásával idegenek vegyék át a hatalmat. Galló Béla politológusnak tett föl kérdéseket a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Dél-Amerikában, Észak-Afrikában, majd Európa keleti, délkeleti részében külföldről besugárzott propagandával, majd precízen megszervezett színes forradalommal vették át idegenek a hatalmat egy-egy országban. Mindenütt a demokrácia lehetőségét használták ki: a pénzvilág fizetett ügynökei békétlenséget szítottak, majd hasznos idióták tömegével mozgalmat indítva elkergették a demokratikusan megválasztott vezetőket, és átvették a hatalmat. Még a látszatra sem adva: idegen állampolgárokat is ültetve miniszteri, esetleg miniszterelnöki székbe. Fájdalmasan állapíthatjuk-e meg, hogy az általunk vonzónak hitt demokrácia-változat ezzel megbukott?
– Régi, beidegződött gyarmatosítói attitűd, hogy mivel „mi, a Nyugat, mindenekelőtt az USA” vagyunk a fejlettek, ők meg az elmaradottak, tehát neki örülniük kellene, ha utánozhatnak minket. Ha pedig nem utánoznak, akkor rá kell szorítani őket – mindegy milyen eszközzel -, hogy utánozzanak.
A szentmise főcelebránsa Nagy András udvardi esperesplébános, a Remény főszerkesztő-helyettese volt, segítői pedig Parák József ipolynyéki esperesplébános, püspöki helynök, valamint a helyi szlovák atya, Jozef Baláž voltak. Az evangéliumban Szent Máté szavai ébresztgették lelkünk alvó állapotát, a két fiúról szóló példabeszédben pedig önmagunkra ismerhettünk – írja a felvidéki Remény című újság.
A szentmise után, a vár múzeumának egyik kis termében agapéra gyűltek össze a jelenlévők. Molnár Pál, a Balassi Kard Művészeti Alapítvány elnöke megköszönte a lehetőséget, hogy ezen a történelmi szakrális helyen tarthatták meg a kardok megszentelését. Dr. Csámpai Ottó a Visegrádi Szent György Lovagrend Felvidéki Nagypriorátusának vezetője pedig a múzeum igazgatónőjének, Helena Ferencovának és a helyi plébános úrnak köszönte meg a segítséget.
Immár portugálul is olvasható Petőfi Sándor Az apostol című elbeszélő költeménye. A kötet Brazíliában jelent meg, a Paraná Államban lévő Curitiba-ban a Marco Aurélio Schetino de Lima tiszteletbeli konzul által megindított Biblioteca Pannonica sorozat 5. köteteként. A művet Airton Uchoa Neto költő ültette át portugál nyelvre, ehhez a nyersfordítást Pál Ferenc, a portugál nyelv professzora alkotta, őt kérdezte a Gondola.
– Professzor úr, ez idő szerint miért fontos, hogy Petőfi jelen legyen Dél-Amerikában: egy hatalmas területű országban, sok kihívással küszködő BRICS-tagállamban?
– Petőfi költészetünknek világirodalmi mércével is jelentős képviselője, akinek a neve már a XIX. században túllépett határainkon, és műveit többen is lefordították.
A magyar nemzet minden tagjának közös érdeke a mielőbbi béke – rögzíti a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) ülésén minden résztvevő által aláírt zárónyilatkozat. Deák Ernőt, a Bécsi Napló Európa-érmes főszerkesztőjét kérdezte a Gondola.
– Főszerkesztő úr, noha jelentős magyar nemzettest él Ausztriában, az ausztriai magyarok nem kapnak széket a Magyar Állandó Értekezlet ülésein. Ebből milyen károk származnak?
– Valójában mintegy 130-150.000 magyar (származású) személy él Ausztriában. Kétharmaduk magyar állampolgár. Ez a tény nagyban arra emlékeztet, hogy a szomszédos államok magyar kisebbségeitől eltérően Ausztriában nem beszélhetünk kizárólag tősgyökeres magyarokról. Ez nagyfokú differenciálódást jelent.
„Balassi költészete szabadabbá vált a képek világában ‘a költő saját találmányainak’ önbevallása révén, és olyan újszerű versformákat fejlesztett ki, mint a Balassi-strófa” – írja Czipott Péter, Peter V. Czipott a Toll és szablya című kétnyelvű verseskötethez alkotott Balassi Bálintról, költészetéről és annak fordításáról című esszéjében. A kötetet a közelmúltban bocsátotta közre a Kairosz Kiadó. A kaliforniai műfordítónak tett föl kérdéseket a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Mester, mekkora irodalomtörténeti jelentősége lehet annak, hogy bő négy évszázad alatt alig pár Balassi-verset ültettek át angolra, s most a költőóriás 38 költeménye jelent meg a földkerekség legelterjedtebb nyelvén?
– Inkább örök diáknak, mint mesternek tartva magam, aligha mondhatom, hogy ismerem Balassi Bálint költészetének összes angol fordítását. Korlátozott ismereteim szerint a Makkai Ádám által szerkesztett In Quest of the ’Miracle Stag’: The Poetry of Hungary (A csodaszarvas nyomában: Magyarország költészete) című monumentális magyar versantológiájában megjelenő hat Balassi-vers alkotja Balassi angol nyelvű műveinek legnagyobb egyedi csoportosítását a Kard és toll kiadásáig.
– Az Elysée-szerződés 60. évfordulóján –
A román irodalom is bebocsátkozott az európai Balassi-folyamatba: az idén Elena Lavinia Dumitru vehette át a magyar alapítású nemzetközi irodalmi díjat, az immár a 26. alkalommal átadott Balassi Bálint-emlékkardot. A Rómában élő művészt kérdezte a Gondola.
– Művésznő, az európai irodalmi kincsek kölcsönös felfedezése hogyan mélyítheti el az európai népek barátságát?
– Az irodalom lényeges érték, amely a szépség jegyében egyesíti az embereket, a népeket. Ugyanakkor, az irodalom az az eszköz, amelyen keresztül a kölcsönös megismerés megtörténik. Amikor a Célia-ciklus fordításával kezdtem foglalkozni, egy olyan szöveget kíséreltem létrehozni románul, ami formailag, lírikus természetességéhez hűen, megőrzi versszerű lüktetését, azt a ritmust, ami jellemző az eredeti alkotásra. Azzal a szándékkal próbáltam megalkotni ezt a Balassi-fordításgyűjteményt, hogy népszerűsítsem Balassi különleges szerelmi verseit, és nem utolsó sorban verseinek sajátos hangulatát.
1998-ban elindult egy sorozat a Polisz, majd az ezredfordulótól már, folytatólagosan, a Napút folyóiratban, amelyben az adott évben hetvenedik életévüket betöltő ismert személyiségek vallanak életükről, pályafutásukról. Az idén, immár bővített könyvformátumban, az 1952-ben születettek kerültek a válogatásba. Szondi Bence kiadóvezetőt, valamint Bognár Antalt, a kötet szerkesztőjét, a sorozat ötletgazdáját kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Az eltelt 24 évben mennyire igazolódott, hogy a hetvenéves kornál kell meghúzni azt a határt, amely alkalmas arra, hogy kellő őszinteséggel és bölcsességgel valljanak még nem teljesen lezárt életpályájukról az alanyok?
Sz. B.: ‒ Bár magam még messze vagyok ettől a kortól, a sorozat 1997-es induláskor még a szakmában sem voltam, az eddigi több mint 2000 vallomás alapján úgy látom, a hetvenedik életév az a kor, amikor érdemes és van mire visszatekinteni. Már megvan az (el)ismertség és a tapasztalat, megvan a mesélőkedv, de a legtöbb pályafutás még ugyancsak aktív. A hetvenéves kor kiválasztása nem véletlen, megvan a maga története, de ezt halljuk a legilletékesebbtől, a sorozat ötletgazdájától.
B. A.: ‒ Nagyjából ez az az életkor, amit Arany János szavával emberöltőnek szokás nevezni. Ha kivételesen előbb nem volt meg, mint ahogy gyorsan elégőknek adódik kényszerűen, ekkorra általában elkészülhet valamiféle a leltár, az ember már nemigen kezdhet új fejezetet, de pályája választásáról és megfutásáról számot szeretne adni, ha van kinek. A hetven év bizonyos posztokon, némelyik országban kötelező nyugdíjkorhatár is. Akinek megadatik, hogy megérje, azoknak főleg az intenzív fizikai aktivitás mezsgyéje ez, innentől a kortalanság és a bölcsesség rálátása jön, mondjuk, a kiválasztottaknak, miközben persze elvétve akadnak örökifjak. Ha jól tudom, a nagy világkorszakok számításának is alapegysége a hetven év.
„A nemzeti kormányok törekvéseit a családok támogatására és a magyarság összefogására – jó szívvel támogatjuk.” A Százak Tanácsa legutóbbi állásfoglalásáról olvashattunk a „Huszonöt éves a Százak Tanácsa” című most megjelent kötetben. Dr. Szijártó István aranydiplomás tanár, a Balaton Akadémia alapító elnöke, a könyv író-szerkesztője, a Százak Tanácsának ügyvivő elnöke. Őt kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Tanár úr, gratulálunk a szervezet jubileumi ünnepéhez! Tanácsuk az első helyre az élet kérdését teszi, aztán az oktatás, a kultúra, az egészségügy, a magyar föld kérdései következnek. Mindehhez mit tett hozzá az a 25 könyv, amelyet Önök a negyedszázad alatt a Balaton Akadémia révén kiadtak?
– Nincs szó ünneplésről. A kötet alcíme: „Jó lesz egyszer emlékezni…” – forsan et haec olim meminisse iuvabit … Vergiliust idézi. Emlékezni a gyökerekre, mert az emlékezés segít. Ahogy a huszadik évünkre írt kötetem címe is Vergiliusra utalt : „Vállunkra kell vennünk a Hazát! “ – mert sokan veszik szívükre gondjainkat, kevesebben a vállukra is.
Ha szlovákként vicces akarnék lenni a Facebookon, azt írnám, hogy Zelenszkij a Kreml legjobb ügynöke. Mindössze 3 hónap alatt létrehozta, ami lehetetlennek látszott:
1. Felemelte a rubel árfolyamát és megszabadította a dollártól való függőségtől.
2. Aktívan megfosztotta a nyugatot hihetetlen pénzösszegtől.
3. A Krím-félszigeten kívül a Donbászt és az Azovi-tengert is Oroszországhoz csatolta.
„A tiszabecsi határon feltartóztatták Igor Kotvickij ukrán parlamenti képviselő feleségét, aki az általa vezetett kisbuszban a bőröndökben 28 millió USA-dollárt és 1,3 millió eurót kísérelt meg behozni Magyarországra – a háborútól szenvedő, szegény Ukrajnából.” Ez olvasható az Aracs című folyóirat nyári, június 4-ei dátummal megjelent számának Helyzetkép a magyar-ukrán határról című cikkében. A folyóirat főszerkesztőjének, Bata János Európa-érmes újságírónak tett föl kérdéseket a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Főszerkesztő úr, két magyar nemzetiségű katona veszítette életét az ukrajnai háborúban – tudhattuk meg a nyár elején érvényes adatot Szöllősy Tibor cikkéből. Miért emeli meg az Aracs értékét az, hogy az orosz-ukrán háború körül zajló hazudozás közepette itt a valós információk jelennek meg a Lajtától a Berecki-havasokig, a Dunajectől a Tengermellékig élő magyar közösség előtt?
– Az Aracsban mindig is arra törekedtünk, hogy az igazat mondjuk, ne csak a valóst. Remélem, ennek a hitvallásnak a jövőben is eleget tudunk tenni!
Csaknem ezer kosztümös szereplő érkezik minden év július második hétvégéjén Visegrádra, hogy méltóképpen idézhessék fel az egykori királyi székváros legfényesebb történelmi eseményét, az 1335-ös uralkodói kongresszust. Az idén a 37. Visegrádi Nemzetközi Palotajátékokat tartják a Dunakanyar jeles városában július 8-án, 9-én és 10-én. Cseke Lászlót, a Szent György Lovagrend kancellárját kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Kancellár úr, a Palotajátékok évszázadokat, népeket, nemzedékeket köt össze. Élményekkel alakít ki barátságokat. Tapasztalta-e, hogy ilyen találkozók valamennyire megváltoztatják az emberek gondolkodásmódját: nyitottabbá, nemesebbé teszi őket?
– Látható, hogy a közös történelem, amelyet ezek a népek évszázadok alatt Közép-Európában átéltek, összeköti a nagyobb közösségeket. Azokat a csapatokat is, amelyek évtizedek óta eljönnek Visegrádra, és a lovagi tornákon összemérek erejüket, tudásukat.
Adamik Lajos első magyarként vette át az Osztrák Állami Műfordítói Díjat vasárnap Bécsben, a Literaturhausban. Az osztrák kulturális minisztérium az osztrák irodalom más nyelvre történő átültetéséért ítélte a rangos elismerést Adamiknak. Őt kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Mester, az Ausztriában a műfordítás terén legmagasabb elismerésként számontartott díj indoklásában a zsűri az irodalmi szövegek szuverén módon, érzékenyen és a legmagasabb színvonalon való átültetése mellett a filológiai pontosságot emeli ki. Miért fontos, hogy a műfordtó művész és tudós is legyen egyben?
– A jó fordítás körüli eszmecsere mindig is e két sarokpont körül forgott: szépség és hűség.
Az európai energia- és környezetvédelmi miniszterek útra indították az EU történelmének egyik legátfogóbb klimavédelmi csomagját. 2022 junius 22-én Luxemburgban megállapodtak klímaelőírások messzemenő megszigorításában a kétnapos tárgyalásukon. A megbeszélés alapját a „fit for 55- csomag“ képezte, amelyben az EU a széndioxid kibocsájtásának csökkentését tűzte ki célul 55 százalékkal 2030-ig.
A miniszterek azonban lényegesen enyhítették az EU parlament eredeti szigorú javaslatát a belsőégésűmotor-hajtás betiltására. A döntésben csupán az szerepel, hogy a személygépjárművek üzemeltetése klímasemleges legyen. Így nyitva maradt a kiskapu a szintézis gázok (e-fuel; elektromos üzemanyag) alkalmazására. Ez új bizonytalaságot okozott a tervezésben az u.n. „e-fuel“ ipari méretekben történő előállításának ismeretlen költsége és energiaigénye miatt. Dr. Anisits Ferenc professzort kérdezzük a kialakult új helyzet megvilágításáról.
– Professzor úr, hogyan jellemezné a közlekedési szektor helyzetét?
– A közlekedési szektor mamutfeladat előtt áll. Egyrészt az áru- és személyforgalom folyamatosan növekszik, az ágazat a globalizált világ tartó oszlopa. Másrészt a társadalom klímacéljai egyre szigorodnak és aligha van még egy szektor, amely olyan nehezen küzdene meg a szén-dioxid csökkentésével, mint a közlekedés.
– Mit értünk elektromos üzemanyag fogalma az „e-fuel“ alatt? Miért klímasemleges a széntartalmú szintézis gáz elégetése a belsőégésűmotorokban?
„Erre a politikai teljesítményre nem mehetnek rá a szabadság utolsó ‘kis körei’, az önkormányzatok, a szabad városok, a szabad kerületek” – írta bejegyzésében egy liberális bálványmádó. Dr. Somogyi János nyugalmazott ügyvédet, politikai publicistát kérdezete a Présház.
– Ügyvéd úr, egy szélsőséges politikus a választási vereség miatti frusztráltságában azt sulykolja, hogy csak a liberális városvezetőségek, tehát a külföldi propaganda- és pénztámogatással eredményes garnitúrák szabadok. Ez a fajta liberális felsőbbrendűség miért juttatja eszünkbe a fasizmust?
– Talán már a t. Olvasók unják is, hogy ennyit foglalkozunk Karácsony főpolgármesternek erre a kitüntető figyelemre méltatlan személyével. Azt az SZDSZ óta már mindenki tudja, hogy a liberális gőg, meghatározó tulajdonsága az ehhez a gondolkodó csoporthoz tartozóknak.
Barna Benedek László
UV megvilágító berendezés fejlesztése fotokémiai ligand kapcsoláshoz – ezzel a címmel alkotott első díjas pályaművet Barna Benedek László a 31. Ifjúsági Innovációs Versenyen. A Budapesti Szent István Gimnázium diákja a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében vehette át az elismerést, őt kérdezte a Gondola képviselétben Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Barna úr, természetesen gratulálunk a pályázati sikerhez. Miért fontos a mikroszkópos technikákat a fehérjejelölés több módjával gazdagítani?
– Köszönöm szépen a gratulációt konzulensem és segítőim nevében is. A fehérjék olyan molekulák, amelyeket az élet működtetőinek is szokás nevezni. Fontosságukat az is jelzi, hogy a gyógyszerek jelentős része hatásukat rajtuk keresztül fejtik ki. Az egészséges és betegségekben tapasztalható élettani folyamatok megértéséhez elengedhetetlen ezen molekulák működésének és a sejteken belüli elhelyezkedésének megismerésére. A fénymikroszkóp számára, amely máig is az egyik legfontosabb eszköze az élettani kutatóknak, azonban a fehérjék jelölés nélkül láthatatlanok.
Szíki Károly
Az Ünnepi Könyvhét nyitó napján mutatták be Szíki Károly új könyvét a Balassi kardos délvidéki Tari István ihletére emlékezve.
Az egri könyvtárban élénk érdeklődés mellett mutatták be Szíki Károly színművész legújabb könyvét, mely a Bonifác herceg és Vilmos császár címet kapta. A színes kiadványt a szerző így ajánlja olvasóinak:
Amikor az óbecsei Tari István költőnek ítélték oda a Balassi Bálint-emlékkard irodalmi díjat, mely kitüntetés emléket állít a XVI. századi Európa magyar költőóriásának, Balassi Bálintnak, a délvidéki poéta a tizenharmadik kardot kapta meg.
„A világ legönzőbb hatalmasai (Davos) a legaltruistább idiótáik (Brüsszel és például Stockholm+50) asszisztálásával (és mindkettő háta mögött az ENSZ-szel) fülbemászóan csalogatják a világot a szakadék szélére és azon túlra. A két szélsőség sátáni egyvelege nemcsak a földi tudományt sajátította ki. Hanem – a stabil klíma hirdetésével – már Isten képében is tetszeleg” – írja cikkében Szarka László Csaba geofizikus–mérnök, az MTA rendes tagja. Őt kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Akadémikus úr, egy jelentéktelen (0,0004-nyi, azaz 0,04 százaléknyi) légköri összetevőt, ártatlan (sőt jótékony) nyomgázt (CO2) kipécéztek, a természethez képest elenyésző mennyiséget kibocsátó embert bűnösnek kiáltották ki. Kiknek és miért volt érdekük az emberiség nagy részének palira vétele?
– Az éghajlatváltozás csillagászati eredetét kezdetben a legtöbb kutató (például Humboldt, d’Alembert, Croll, Herschel, Darwin, Legendre, Laplace, Poisson) magától értetődőnek vette. Voltak persze olyan különcök, mint Arrhenius 1896-ban, majd Callendar 1938-ban.