Egy székesfehérvári „kisdiák” mellé gyógypedagógust kellett ültetni, hogy megfékezze, ám a szakember sem járt sikerrel. Bánó Attila Európa-érmes publicistát kérdezte a Présház.
− Szerkesztő úr, a politikáról beszélve, ha valaki kimondja, hogy „a bohóc”, akkor mindenki ugyanarra gondol. Egy-két éve még nem ez volt a helyzet. Miért kellene visszaforgatni a történelem kerekét?
− Manapság, a politikai helyzet romló jelenségeinek láttán valóban úgy érezzük, hogy jó lenne visszaforgatni azt a kereket. A magyar parlament, az Országgyűlés nem az a fórum, ahol helye van a tiszteletlenségnek, a modortalanságnak, a rendbontásnak. Ha egy miniszterelnök – akár kétharmados többséggel a háta mögött − nem érzi, miként kell viselkedni az 1100 éves államisággal büszkélkedő hazánk Tisztelt Házában, ha túl erős benne a szereplési vágy és képtelen felhagyni a választási kampányban elharapózott provokatív stílussal, akkor nem alkalmas erre a tisztségre.
Józan ésszel átgondolva a történteket, azóta is érthetetlen, hogy a Tisza Párt támogatóira miért ragadt át a kampány során az Orbán Viktor és a Fidesz-KDNP elleni gyűlölet, hiszen túl sokan voltak, akik nem tudták megindokolni, hogy miért is kell gyűlölni a nemzeti kormányt. Előfordult persze a régmúltban is, hogy egyeseknek, kitartó rágalomhadjárattal sikerült a politikai riválisokkal szemben gyűlöletet szítani a könnyen felizgatható tömegek körében, de nem hittük, hogy ekkora teret hódít a tömegpszichózis, népies kifejezéssel nyájösztön, amely sajnos elsöprő győzelmet hozott a Tiszának.
Mondhatnánk, hogy mindez belefér a demokrácia kereteibe, a választás szabályosan zajlott, nincs itt semmi látnivaló. Csakhogy visszapörgetve a tiszás vezér kampány előtti és alatti emlékezetes megszólalásait, mégiscsak feltűnhet a gyanútlan szemlélődőnek, hogy vajon mitől volt ez a hataloméhes ember − kezdettől fogva − olyan biztos a győzelmében, s Orbán Viktor bukásában?
− Egy székesfehérvári „kisdiák” mellé gyógypedagógust kellett ültetni. Elképzelhető-e, hogy a parlamentben is kellene egy gyógypedagógust alkalmazni?
− Azok alapján, amiket az Országgyűlés alakuló ülésén is láttunk, nem ártana egy szakember, aki mérsékelni tudná az infantilis túlkapásokat. Tudjuk, a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő emberek önteltek, magabiztosak, többre tartják magukat másoknál, nehezen tűrik a kritikát és gyakran arrogánsak. Az azonban mégiscsak elfogadhatatlan, amikor egy főszereplő megalázó stílusban sértegeti a politikai ellenfeleket, semmibe veszi a házszabály előírásait, s úgy viselkedik, mint egy diktátor.
Ne feledjük, a jellemvonások is problematikusak. Emlékszünk, hogy Magyar Péter jó két évvel ezelőtt miként bánt a feleségével, három gyermeke édesanyjával, hazánk igazságügyi miniszterével, akinek a szavait titokban rögzítette. Az ominózus magánbeszélgetés során úgy irányította a beszélgetést, hogy kompromittáló véleményt húzzon ki a köztiszteletben álló miniszter asszonyból. A titokban felvett hanganyagot azután nyilvánosságra hozta annak érdekében, hogy arra kormányellenes politikai karriert építsen.
Jellemtelen lépésének mozgató rugója az a sérelem volt, amely a Fidesztől kapott tisztségeinek, illetve havi többmilliós jövedelmének elvesztésével érte. Politikai bosszúhadjárata – két évig tartó aknamunkát és számos botrányt követően − annyira sikeres volt, hogy kétharmados választási győzelmet és miniszterelnöki bársonyszéket hozott számára.
− A társadalom hogyan védekezhet a demokrácia további torzulása ellen?
− Ez nehéz kérdés, különösen azok után, hogy a gyurcsányi rendőrterror egyik állítólagos felelőse lesz a rendészeti államtitkár. Ennél is nagyobb akadálynak látom Magyar Péter erős beágyazottságát az uniós „elit” köreibe. Ezzel a hátszéllel, és az általa teremtett parlamenti mamelukokkal jó időre biztosította a hatalmát. Ezzel kapcsolatban emlékeztetnék arra, hogy 2024. június 24-én vette fel európai parlamenti mandátumát, és a pártját máris befogadta az Európai Néppárt Képviselőcsoportja. Ez idő tájt már ki tudta jelenteni: „Orbán Viktor helyében egy konszolidált visszavonuláson gondolkodnék. Nem akarok neki tanácsokat adni (…), de én megtalálnám az utódomat, akit elindítanék a 2026-os választásokon és letenném a lantot, mert ez még a legkisebb arcvesztés lenne.”
Vajon honnan tudta Magyar Péter a választás előtt két évvel, hogy Orbán Viktor rosszul fog járni, hiszen a Tisza Pártnak még sem igazi csapata, sem komoly programja nem volt? Ez a megérzés csupán a egyfajta magabiztossággal és önteltséggel magyarázható? Aligha.
Ugyancsak ebben az időszakban nyilatkozott Manfred Weber, az Európai Néppárt globalista elnöke úgy, hogy Magyar Pétert szeretné látni Orbán Viktor helyén. Hasonló szellemben beszélt Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is, aki méltatta a tiszás vezért.
Ha a kirakós játék darabjait egymáshoz illesztjük, rájöhetünk, mitől volt olyan magabiztos Magyar Péter. Brüsszel beavatkozása a magyarországi választásokba – akár a világháló informatikai trükkjei segítségével – ma már nyílt titok. Sokat tudhatott erről James David Vance amerikai alelnök, aki a választás előtt, éppen Budapesten bírálta az unió ezzel kapcsolatos magatartását. Mindezt figyelembe véve nehéz lesz a dolga a magyar társadalom jobbik részének, de a védekezést egy pillanatra sem adhatjuk fel, mert a szuverenitásunk forog kockán.
Molnár Pál