Átadták a Hősök Sírkertjét Tardon
Megindító rendezvény keretén belül adták át a Honvédelem Napján Tardon a Hősök Temetőjét, korábban ismert nevén a Sírkertet.
A kezdet
Vitéz lovag.Szíki Károly Arany Érdemkeresztes színművész, író, nemzetőr ezredes indítványozta 5 évvel ezelőtt két település, a borsod- vármegyei Tard község és a székelyföldi Makfalva közötti testvérkapcsolat létrejöttét. A két polgármester, Vass Imre (Makfalva) és Kleszó Tibor (Tard), azonnal aláírták az egyezményt.
Szíki Károly ezt követően indítványozta a hősi halált halt Maros-Torda Hadosztály 14 katonája számára egy méltó sírkert elkészítését. Ezt először a katonai relikviák arzenáljával rendelkező, a sírokat gondozó Vaskó-Vasas Lászlóval beszélte át, majd a két polgármestert vonta be a tervekbe.
Ezt a sírkertet sokáig gyom lepte be, Vaskó-Vasas László egyszer gondozásba vette, saját pénzen gyomirtózta, vágta a füvet, kapálta a sírokat.
A sikeres egyeztetések után az egri Bornemissza kadétok vezetőjével és kadétosaival megkezdődött a méltó temetkezés helyszínének létrehozása. Először betonból lépcsőt építettek.
Folytatódott az iskola növendékei által elkészített kopjafák bebetonozása. A fákat az önkormányzat vágta ki a község temetőjéből, mely így jelképes értékkel bír.
Az esemény másik értéknövelő személyisége volt Gál Ignác, az 1954-ben a kommunisták által felakasztott fehérpartizán, Gál Ignác unokája, aki a földmunkákban vett részt.
Miután már a vaskerítés is elkészült, a Sírkert átadásának ünneplésére jöttek össze az alkotók, a közreműködők és a sajtó képviselői.
Bátor Ferenc alezredes arról szólt, hogy ezek a katonák nem hősi halált akartak halni, hanem hazájukat és családjukat megmenteni és halálukkal nem csak az ő életük ért véget, hanem családjaik is szomorú sorsban éltek tovább.
Mák Noel diák megrázó példabeszédet tartott:
Ez az összefogás legyen példa minden magyar ember számára!
„Nem azok a legnagyobb hősök, akik legyőzhetetlenek voltak, hanem azok, akik a félelmük ellenére is helytálltak. A hősi halottak neve nem csupán emléktáblákra vésett betűk sora: bennük él egy nemzet csendes tartása, az önfeláldozás méltósága és az a hit, hogy vannak értékek, amelyekért az ember saját életénél is többet képes adni.
Ők már nem szólnak hozzánk, mégis minden néma koszorúban, minden meghajtott zászlóban és minden főhajtásban ott van az üzenetük. Az otthon melege helyett a kötelességet választották, a bizonytalanság helyett a helytállást, és amikor elérkezett a végső pillanat, nem önmagukat nézték, hanem azokat, akiket védeni akartak. A hősi halál nem dicsőség, hanem súlyos áldozat; olyan veszteség, amely mögött családok fájdalma, beteljesületlen életek és örökre megőrzött emlékek állnak. Mégis, akik így távoztak, örökre példát hagytak az élőknek: hogy a bátorság nem a félelem hiánya, hanem a hűség ahhoz, amit igaznak és fontosnak tartunk.
Emlékük addig él, amíg van, aki csendben megáll egy pillanatra, és hálával gondol rájuk.”
Lukács Viktória mesterien tolmácsolta
Kosztolányi Dezső:HALOTT KATONÁK versét
Halottak, árva katonák,
kik lenn hevertek, sárban, szemetekben,
csaták vörös rémével szemetekben,
a föld alatt és álmodtok tovább.
Hozzátok járulunk most, peremén a sírnak,
mi, kiknek lelke nemrég
tűz volt tinektek, láng és szikra, emlék,
de a szemeink még mostan se sírnak.
Nagyságotokhoz nem méltó a sóhaj,
de kél a szél és mint egy ordító jaj,
roppant tüdővel átzeng majd az erdőn,
a fákat panaszosan tépi, fújja,
ő mondja el, hogy mily nagy a föld búja
és nem vegyül bele hangunk, kesergőn.
Mi énekeljük hős haláltusátok,
a földeken, hol zsendül a barázda,
kedves növények nőnek és garázda
napfény viháncol visszanézve rátok;
nem énekelhetünk meg titeket elégszer,
úgy dalolunk meg, mint ősnép a hősét,
hogy ez a szó: haza és ez a szó: dicsőség,
még szűzi volt és drága, mint az ékszer.
A lelketek csak most van ébredőben,
a zászlók selymén, a lengő redőben;
s sercegve éled, mint egy idegen
villanyütés agyon és idegen;
a lelketek eggyé olvad mivélünk,
délceg testünkbe táncol, mint a szikra
és majd ha visszanézünk harcainkra,
szegény halottak, mi bennetek élünk.
Katonák,
kik fekszetek a sárban, szemetekben,
csaták vörös rémével szemetekben
a föld alatt és álmodtok tovább.
Hozzátok járulunk most, peremén a sírnak,
kik nézzük a borzalmat tehetetlen,
de a szemeink még mostan se sírnak.
Korpás Róbert János a Bornemissza Gergely középiskola igazgatója így összegezte az elmúlt 4 év hősi cselekményeit:
„Mélyen megható és felemelő érzés itt állni Önök előtt a Honvédelem
Napján a hősök temetőjének átadásán.
Engedjék meg, hogy egy rövid összefoglalóval kezdjem beszédemet.
Amikor 2022 tavaszán elkezdtük a munkát ezen a területen, egy idő rágta,
felújításra szoruló sírkertet láttunk. Ma viszont, több évnyi kitartó,
áldozatos munka gyümölcseként egy olyan tiszteletreméltó emlékparkot
adhatunk át, amely méltó módon őrzi a Székely Hadosztály és a hazáért
életüket áldozó hősök emlékét.
Ez a megújulás a mi közös szívünk, a Heves Vármegyei SZC Bornemissza
Gergely Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium diákjainak és
oktatóinak a keze nyoma. Olyan példát mutattak összefogásból, hazafias
nevelésből és közösségi szerepvállalásból, amely előtt mindannyian fejet
hajthatunk.
Köszönöm Juhász Gyula kollégámnak az alapötlettől kezdve a teljes
folyamat menedzselését és a példamutatást.
Ha körülnézünk, láthatjuk a szakmát tanuló fiataljaink elhivatottságát:
A kőműves tanulóink keze munkáját dicséri az a betonlépcső, ami immár
biztonságossá és könnyen megközelíthetővé teszi a sírokat.
Technikus kadétjaink oktatói irányítással elkészítették és kihelyezték azt
az információs táblát, amely QR-kód segítségével köti össze a múltat a
jelennel, azonnali hozzáférést biztosítva az idelátogatóknak a hősök
történetéhez.
Az asztalos diákjaink és oktatóik formálták a faragott kopjafákat,
amelyek a korábbi keresztek helyét vették át, végre megadva a végső
tiszteletet a nyughelyeknek.
Hegesztő tanulóink pedig az SBS Kft. tanműhelyében oktatói
segítséggel hegesztették össze azokat a tartós oszlopokat, amelyek a
kerítésszakaszt, valamint az esztétikus, új bejárati kaput tartják.
Festő tanulóink lemázolták a kerítés minden elemét.
Ehhez a hatalmas munkához szükség volt önzetlen partnerekre is. Külön
köszönöm a Balogh László Úrnak, az SBS Kft. ügyvezető
igazgatójának hogy felajánlással biztosította a kerítéshez szükséges
vasanyagot, támogatva ezzel a nemes célt.
Ugyancsak hálás szívvel köszönöm Tard Község Polgármesteri
Hivatalának a mindenkori partnerséget és támogatást.
Valamint köszönöm fenntartónknak a Szakképzési Centrumnak a
továbbiakban szükséges anyagok biztosítását.
Ezek a kopjafák, ez a megújult kapu és kerítés mostantól a mi közös
lelkiismeretünk őrzői. Emlékeztessenek minket arra, hogy a szabadságért
és a békéért hozott áldozat soha nem merülhet feledésbe.
„A hősök nem halnak meg, csupán átadják a helyüket a szívünkben a
tiszteletnek és a hálának, amely örökké élni fog.”
Köszönöm a megtisztelő figyelmet!
Ezt követően koszorúzásra került sor.
Nem hiába haltak meg a hősök, mert emlékük örökké élni fog! Ezt biztosítja a fiatalok és a rangidős katonák, civilek és tanárok megjelenése.
A rendezvényt Bodor Sarolta, az intézmény igazgatóhelyettese koordinálta. A Himnusz és Székelyhimnusz eléneklése után koszorúzásra került sor.
A dombtetőn 14 kereszt állt, de e naptól kezdődően már 14 kopjafa áll, átkötve nemzetiszínű szalagokkal, a Maros-Tordai hadosztály halottaira emlékezve, akik az oroszokat itt próbálták meg feltartóztatni, ezen az átjárón. Székelyföldön, a Partiumban, meg Békésben várta haza valaki őket. Itt leltek otthonra és vigyázzák halálukban is a völgyben elterülő tardiakat a tordai katonák. Említsük meg a nevüket: Banga János, Kiss József, Babos András, Ilyjes Ferenc, Vári Nagy József , Pallér János, Stefanius János.
Ők védték Coburg herceg hitbizományát, Tardot. Egy kerítés keríti őket körbe, mint egy ölelő kar. És egy kapu, mely be van zárva, jelképezvén: csak azok lépjenek át rajta, akik Jézus-által megáldottan, tiszta szívvel jönnek hozzájuk. Mert az ő nyugalmukat ne zavarja senki. Meglelték hazájukat, a földet!
Szíki Károly