Bécs, Osztrák-Magyar Monarchia, 1876. ápr. 22. — Uppsala, Svédország, 1936. ápr. 8.
Osztrák születésű, magyar származásu, svéd orvos, egyetemi tanár, Nobel-díjas.
Bécsben született, apja magyar születésű volt. Orvosi oklevelét Bécsben szerezte, majd belgyógyászati és pszichiátriai tanulmányokat folytatott Németországban.
1905-től a bécsi orvosi egyetem fül-orr-gége klinikáján dolgozott, majd 1909-től habilitaciót követöen docens volt. 1914 nyarán az I. világháború kitörésekor önként jelentkezett frontszolgálatra; így került Przemysl, hamarosan ostrom alá kerülő várába. Amikor a vár elesett (1915. márc.), ő is orosz fogságba,1915-ben hadifogolyként értesült arról, hogy neki ítélték az 1914 évi orvosi Nobel-díjat. A svéd kormány közbenjárására szabadult ki és 1916-ban vehette át a díjat. Bécsben nem kapott tanszéket, ezért Svédországba távozott, 1926-tól haláláig az uppsalai egyetem fül-orr-gégészeti tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára volt. A Nobel-díjat a belső fülben levő egyensúlyérző szerv élet- és kórtanával kapcsolatos munkáiért kapta. Leírta az egyensúlyérző funkciók vizsgálati módszereit, valamint kidolgozta a friss lövési sérülések sebészeti ellátási módszereit. Az idült homloküreg-gyulladás gyógyítására javasolt műtéti eljárást, amelyet Bárány-műtétnek neveznek.
Komolyan felmerült,hogy ismerhette-e Högyes Endre a dobüreg és a belső fül élettani funkcióinak vizsgálata terén végzett kutatásait?
Munkásságát több magas szakmai kitüntetéssel ismerték el. 1936 aprilis 8.-n hunyt el Uppsalában.
Stockholmban,a zsidó temetöben helyezték végsö nyugalomra.
1960-ban Bárány Társulat alakult Uppsalában.
Prof. em. Makovitzky József (Univ. Heidelberg és Univ. Freiburg i. Br.)
Kép: wikipedia