1943 július 10-én megtörtént a szövetségesek szicíliai partraszállása. Ez a nap jelölte a Duce, Benito Mussolini uralmának végét. Két héttel később a „Nagy Fasiszta Tanács”, a legfőbb párt- és állami testület leváltotta Mussolinit, majd egy nappal később III. Viktor Emánuel király parancsára letartóztatták.
Az új olasz miniszterelnök, Pietro Badoglio marsall (1871–1956) feloszlatta a fasiszta pártot és a „Nagy Fasiszta Tanácsot”, de bejelentette a háború ideiglenes folytatását. 1943. augusztus 12-én Lisszabonban megkezdődtek a fegyverszüneti feltételekről szóló tárgyalások az olasz és a szövetséges képviselők között. Ugyanebben a hónapban a Wehrmacht egységei bevonultak Észak-Olaszországba.
Amikor Badoglio szeptember 8-án a rádióban bejelentette a fegyverszünetet a szövetségesekkel. A Wehrmacht két nappal később elfoglalta Rómát és az alpesi hágókat. 1943. szeptember 18-án Mussolini, akit korábban német különleges egységek szabadítottak Skorzeny vezetésével ki, müncheni rádióbeszédében kikiáltotta az észak-olaszországi Salòban az „Olasz Szocialista Köztársaságot”, amely azonban a nem volt mas, mint német megszálló hatalom bábkormánya.
Ezt követően október 13-án a dél-olasz kormány Badoglio marsall vezetésével hadat üzent a Német Birodalomnak, és a nyugati hatalmak Olaszországot szövetségesüknek ismerték el. A szövetségesek előrenyomulásának támogatásával és bátorításával Észak-Olaszországban is ellenállás alakult ki a az olasz fasisztákkal és a németekkel szemben.
Olaszország német megszállása egyben azt is jelentette,hogy megkezdödött az olasz zsidók deportálása Auschwitzba.
XII. Pius pápa szerepét Rolf Hochuth német drámairó a Helytartó c. darabjában elemezte 1963-ban.
Az elsö deportálási shok után, született meg valójában a „Morbus K fogalma“, a nem fertőző betegség fogalma. Éppen ellenkezőleg: az 1940-es években ez a Morbus K több tucatnyi ember életét mentette meg, főleg zsidókét.
A „Morbus K“tehát kitalált betegség, amely nem létezik.
Ennek ellenére a római Tiberius-szigeten található kórház orvosai úgy tettek, mintha létezne egy ilyen nevű fertőző betegség. Ezzel elkerülték, hogy a német megszállók – például az SS – ellenőrzésre jöjjenek a kórházba. Ezzel a fertözö osztályon levö „betegek“, életét mentették meg.
„Emlékszünk arra, amit a Tiberis-szigeten a testvérek, a munkatársak és a szomszédok tettek a nácik által üldözöttek megmentése érdekében” – mondja Fra Giuseppe Magliozzi. Orvos, és a Szent János Isteni Irgalmasság Rendjéhez tartozik, amely a kórházat vezeti. Az épület (olaszul Ospedale Fatebenefratelli) pontosan azon a Tiberis-szigeten található, ahol a legenda szerint Romulus és Remus megalapította Rómát. Ennél is fontosabb: pontosan a zsidó gettó és a szintén erősen zsidó jellegű Trastevere városrész között fekszik.
„Szüleim hallották, hogy itt fogadnak zsidókat”
„1943. október 16. és 1944. június 4. között körülbelül több tucatnyi zsidót fogadtak be a kórházba, hogy megvédjék őket – gyerekektől idős emberekig” – mondja Claudio Procaccia, a római zsidó közösség tagja
Tehát a Morbus K (talán Morbus Koch?!avagy Kapler, avagy Kesselring): egy betegség, amely életeket mentett Rómában.
Miért Kapler? Ö az aki a biztonsági rendörség római parancsnoka volt, s akit háborus büntetteiért elöször halálra,majd életfogytiglani börtönbüntetésre itélték. 1976-ban felesége segitségével megszökik Olaszországból egy klinikáról.
Miért Kesselring? Ö az, aki az Olaszországot megszálló Wehrmacht parancsnoka volt. . Olaszország főparancsnokaként ő volt a felelős a Wehrmacht több úgynevezett „megtorló intézkedéséért” az olasz civil lakosság ellen, miután az olasz Resistenza támadást indított a Wehrmacht tagjai ellen. Így Kesselring a 1944. március 23-i Via Rasella-i merénylet után, amelynek áldozatául 33 tagja esett a bolzanoi/ bozeni rendőrségi ezrednek, 335 teljesen ártatlan olasz civilt lövett agyon az Ardeatine-barlangokban.
Brit biróság Olaszországban Kesselringet halálra itéli, amelyet életfogytiglanra változtattnak, majd 1952-ben kegyelembe részesül, szabadul. Tetteit azonban soha sem bánta meg!
Egy ismerős kép: egy rendkívül fertőző betegség, egész Olaszországot fenyegeti a fertőzés, betegek és ápolószemélyzet karanténban, orvosok, akik minden nap kockáztatják az életüket, hogy fenntartsák az ellátást egy halálra ítélt világban.
Valójában a Morbus K egyáltalán nem egy valódi betegség. De a történelem egy bizonyos pontján éppen ez a kitalált betegség, hangsúlyoznunk kell,mentette meg több száz ember életét.
A syndroma neve „Morbus K“ Adriano Ossicini professzortól származik.
A Morbus K (olaszul: il Morbo di K) a nem létező betegség neve volt, amelyet Dr. Giovanni Borromeo igazgató vezette be a kórházban római zsidók deportálása során.
- október 16-tól Theodor Dannecker parancsnoksága alatt Rómában megkezdődött a getto feltöltése,majd az Auschwitzba történö deportáció. Ez egy razziával kezdödött október 15,.-n,az elsö 1259 Auschwitzba deportáltból 16 tértek vissza.
A római gettó a Tiberis-sziget szemben, ahol ma is található az Ospedale Fatebenefratelli kórház, a Szent János Isteni Irgalmasság Rendjének intézménye volt. A rend akkori perjele, Maurizio testvér, megkérte a kórház igazgatóját, Dr. Giovanni Borromeót, hogy próbáljon találni menedéket a bujkáló zsidóknak. Borromeo 40-50 zsidót helyezett el olyan helyiségekben, amelyeket „izolációs osztálynak” neveztek. Minden személyről kórlapot készítettek, (Sacerdoti doktor érdeme) amelyen a betegségként „Morbus K” volt feltüntetve. A német ellenőrök ezt „Morbus Koch”-nak, azaz tuberkulózisnak értelmezték, és békén hagyták az érintett személyeket.
A „Morbus K” megnevezést Dr. Borromeo utalásaként értelmezik, forrásoktól függően vagy a biztonsági rendőrség akkori római parancsnokára, Herbert Kapplerre, vagy Albert Kesselringre, a Wehrmacht akkori olaszországi főparancsnokára utalva.
Ezt megerösitette Sacerdoti doktor. 2004-ben a BBC-nek adott interview-ban.
Az orvosi személyzethez két fiatal orvos tartozott, akik veszélyes helyzetben voltak, Vittorio Ema- nuele Sacerdoti és Adriano Ossicini: ők hagyták hátra az egyetlen ismert, első kézből származó emlékeket a háború alatti kórházi életről. Sacerdoti zsidó volt. Ossicini katolikus antifasiszta volt, aki többször is megúszta a börtönt,1945 utan személyesen részt vett egy uj, demokratikus Itália felépitésében.
1998-ban Dr. Vittorio Emanuele Sacerdoti hosszú interjút adott a Shoah Alapítványnak 2005-ben pedig Prof. Adriano Ossicini megírta emlékiratait Un’isola sul Tevere (Egy sziget a Tiberisben) címmel.
Makovitzky József (Univ. Heidelberg és Univ. Freiburg i. Br.)