Ezzel a címmel tartottam előadást a PBK energetikai munkacsoportjának „Mennyi? Mi mennyi? XVII” (2025. június 16.) ülésén, a Magyarságkutató Intézetben.
Ez az írás az előadás szerkesztett szövege. A cím arra utal, hogy zsákutcában vagyunk, amit részletesen kifejtettem az utolsó ENPOL hétfőn tartott Energetika a klimaizmus fogságában című előadásomban.
Klimaizmus, dekarbonizáció.
A magyar nemzeti energiapolitika, kiemelten a villamos energia termelés, 2018-ban egy negatív fordulatot hajtott végre. 2018-ban a naperőmű kapacitás 740 megawatt volt. 2024-re azaz 6 év alatt fölment 7250 megawattra. Ez azt jelenti, hogy 6-7 év alatt tízszeresére nőtt a beépített kapacitás, ez egy fantasztikus nagy torzulás, hiszen olyan kapacitás létesült, aminek az éves kihasználása jó esetben 2000 óra, és akkor még az évből több mint 6000 óra hátra van. eközben más, nagy kihasználású erőmű nem épült. Ez meghatározza az országnak az energetikai bajait. És minden naperőműves siker amit meghirdetnek az tulajdonképpen a zsákutcába való menetelés. És azt ünnepeljük elégedetten, miközben sírni kellene.
Az amerikai elnökválasztás eredményeként egy reménysugár megjelent, és akkor örömmel írtam A csinált ábrándok helyett nemzeti energiapolitikát című cikket. A reménysugár az volt, hogy a legnagyobb, legerősebb politikai hatalom kilépett a párizsi klíma-egyezményből, előtérbe helyezte a hagyományos energiafajtáknak a felhasználását, és kimondta azt, hogy a villanyautók nem nagyon alkalmasak az energia-probléma megoldására. Mindez hiteltelenítette a CO2 hisztériaként ismert ideológiát, amiről kiderült, hogy ez egy politikai termék. Ez csak annyiban függ össze az energetikával, hogy egy jó hivatkozási alap politikai célok elérésére.
Mert itt a következmény a lényeg, és én mindig is arra törekedtem, és most is erről fogok beszélni, hogy elmondjam, hogy ennek milyen következményei vannak az energiaellátásra, ezen belül is jelesen a villamos energiaellátásra. Mert ez az, amit az emberek a saját bőrükön éreznek. Sokan úgy értelmezték, hogy jelentős energetikai segítséget kap Magyarország.
Hát ez is csak egy ábránd maradt. Én csak azt a politikai hivatkozást ünnepeltem magamban, és erről beszéltem, hogy az unió által kikényszerített klimaizmus lufija léket kapott, és van hivatkozási lehetőség, amely alapján szembe lehet fordulni ezzel az irányzattal. Ám úgy látom, hogy ez a szembefordulás nem történt meg. Úgy tűnik, hogy a kormányunk még mindig nem mert szembe menni ezzel az uniós zsarolással.
A spanyol üzemzavar tanulságai.
A spanyol üzemzavarból egy nagyon fontos tanulságot kell levonni vagyis arra irányította rá a figyelmünket, hogy ez a bizonyos napelemes villamos energia termelés nem növeli a rendszernek az üzembiztonságát, hanem rontja, mert nincs a rendszerben (frekvencia) stabilitás. Erről egy nagyon alapos tanulmányt készített Aszódi Attila professzor, amelynek címe A magyar villamos energia rendszer még a spanyolnál is sérülékenyebb. A másik sérülékenység a kapacitás hiány.
A MAVIR és EON szakemberek által tartott előadásokban elhangzottak a naperőművek okozta nehézségek, de egyetlen szó sem esett arról, hogy ezeket hogyan lehetne kiküszöbölni. A MAVIR szakembere szerint olyan erősek a határkeresztező kapacitásaink, hogy a kölcsönös kisegítés miatt ez nem következhet be nálunk. Ez azonban egy szakmailag megalapozatlan optimista hipotézis.
A hálózati előadásban elsősorban a feszültség-szabályozási kérdésekről volt szó. Bemutatta azt, hogy a magyar hálózati rendszerben egy 7200 megawattos, időszakosan termelőként viselkedő naperőművi kapacitás nagyon súlyos szabályozási problémát okoz. A villamos energiarendszer a fizikai törvények szerint működik, és erre rá lett húzva egy kereskedelmi modell. A kereskedelmi (valójában hatalomgazdasági) működés, meg a technikai, fizikai működés mind a mai napig összekeveredik. A tőzsdén kialakuló ár meghatározóvá válik, és uralja a fizikai rendszert, ami teljesen abszurd dolog.
Nukleáris energiatermelés
Az atomerőművek a reneszánszukat élik az egész világon. Tehát ebben az irányban való magyar fejlesztések nagyon fontosak és jók. Lóránt Károly összeállított egy tanulmányt, (https://makrotrend2000.hu/index.php?id_embed=254) amely az atomenergetikának minden kérdését tárgyalja, de nem a véleményét összegzi, hanem a nemzetközi dokumentumokban előírt vagy szereplő tényekre alapozva ismerteti, hogy az egész világra nézve az atomenergetikának milyenek a lehetőségei a jövőben.
A Héliosz díjjal kitüntetésem alkalmából a Présház Hírportálnak adott interjúmban (https://www.preshaz.eu/2025/02/25/heliosz-dij) fejtettem ki a hazai atomerőmű építéssel kapcsolatos véleményemet. Mindez azért fontos, mert az atomenergia hasznosításhoz a média sokszor teljesen megalapozatlan elutasító vagy túlzóan optimista reményeket fűz.
Kormányzati és szakértői narratívák,
Bármilyen energetikai megoldásnak (létesítésnek) van időigénye Nagyon fontos, hogy az energia termelési megoldásokat nem lehet a boltban készen kapni. Energiapolitikát, de mondhatnám, biztonságos energiaellátást csak meglévő, kipróbált, a gyakorlatban alkalmazható megoldásokra lehet alapozni. Szóval az a megközelítés, amit egy államtitkár képviselt, hogy csináljuk a naperőműveket, aztán majd a hálózatosok oldják meg az ebből származó problémákat. Ez így nem megy, tehát nagyon fontos, hogy csak olyat szabad építeni, aminek minden eleme kipróbált és végig van gondolva.
Szuverenitásunkat veszélyeztető kapacitáshiány
Ami a kapacitás hiányt illeti, arra azt a példát szeretném hozni, hogy miközben nincsen kapacitásunk, mindent villannyal akarunk megoldani. Itt vannak például ezek az akkumulátorgyárak. Egy ilyen akkumulátorgyárnak, amely Debrecen környékén van, annak a teljesítmény szükséglete 230-250 megawatt körül van. Vagyis a meglévő egyik paksi blokk teljesítményének több mint a fele. Honnan lesz erre villamos energia?
Az ellátás biztonság szempontjából a rossz struktúra mellett, amit a naperőművek okoznak, a másik legnagyobb hiányosságunk, hogy nincsen erőművünk, nincsen elegendő termelőkapacitásunk. Kimaradtak évtizedek, amikor nem épültek ilyen kapacitások. Ez egy olyan hiány, ami csak hosszabb idő alatt pótolható. Most vannak olyan tervek, hogy majd 2029-re megoldjuk, vagy legalább is ezt megpróbáljuk, és tessék megmondani, hogy addig mi lesz.
Miközben már a környező országokban, ahonnét remélhetnénk villamos energiát, lecsökkentek a kapacitások. Ma a világpolitikai helyzet, amiben az energetika az egyik legkényesebb elem. Hiába vagyunk összekötve nem fognak adni az országok, akik maguk is szűkében vannak az energiának. Ennek triviális alapjai vannak, többnyire abba hagyták a fejlesztést a klíma-hisztériának a hatására.
Számunkra az ukrán import is megszünt. Valamikor Ukrajnában a beépített villamos kapacitás sokszorosa volt a szükségletnek, ők exportáltak. Az ukrán rendszert az oroszok szétbombázták mintegy 80 százalékban. Emiatt az ukránok is importra szorulnak. Ennek érdekében az ukrán rendszert gyorsított ütemben csatlakoztatták az uniós villamos energia rendszerhez. Ami önmagában is problematikus.
Tehát az import, ahogy szoktam mondani, olyan, mint a kutya vacsorája. Erre nem lehet számítani. Ma Magyarországon az összes villamos energia fogyasztásnak az egy harmad része az import, aztán Paks a másik harmad, és a harmadik pedig a lignit, a gáz és a megújulók. Ez az arány tulajdonképpen katasztrofális, de nem nagyon lehet erről hallani.
Lignithasznosítás
Az egyetlen hazai energiahordozó, a mátrai lignit. A minap megjelent egy cikk a Magyar Nemzetben, a mátrai erőmű fejlesztésről. (https://magyarnemzet.hu/gazdasag/2025/06/a-matrai-eromu-fejlesztese-tobb-mint-zoldites#google_vignette) Ennek az eszmefuttatásnak a lényege, hogy nem a hazai lignit reális hasznosításáról beszél. Van már arról szó, hogy a kazánokat úgy fogják fejleszteni, hogy tudjanak hidrogént is használni, a földgáz mellett hidrogént, A cikk szerint napelemek termelik a villanyt, ezzel a villannyal, vízbontással létrehozzák a hidrogént, ezt a hidrogént fogják energiaforrásként használni. Ez komoytalan.
De van egy fontos állítás ebben a cikkben, hogy ha figyelembe vesszük az un. CO2-kvótát, ami tulajdonképpen nyilván egy mesterkedés, egy hamis dolog, ha azt beszámoljuk, akkor a hagyományos energetikai hasznosítás nem gazdaságos. Sajnos nem vagyunk abban a helyzetben, a magyar villamos energiai a rendszerben, hogy gazdaságosságról beszéljünk. Elég csak arra gondolni, hogy a napelemeknek a termelését, amikor süt a nap abban a bizonyos 2000 órában, hogyan kompenzálja a rendszer, hogyan szabályozza. Hát úgy, hogy az atomerőművet visszaterheli, amelyik nincs erre méretezve sőt hátrányos az élettartam hosszabbítás szempontjából.
Szivattyús energiatároló
Ipari méretű energiatárolás csak szivattyús energiatárolóval valósítható meg. A szivattyús tárolóhoz mire van szükség? Szintkülönbségre, egy felsőtóra, meg egy alsó tóra, és ebben mind a kettőben vízre van szükség. A legjobb megoldás, ahol ez rendelkezésre áll, az a Prédikáló szék, mert ott a Duna, annyi víz mindig van benne, ami ehhez kell. Csak egy felső víztárolót kellene készíteni. A szintkülönbség is megvan, ez a legjobb lehetőség. Ezt meg lehet úgy csinálni, hogy minden zöld legyen? Hát persze, hogy meg lehet. A Gellért hegyi víztároló egy példája a megvalósíthatóságnak.
Ki lehet-e jutni ebből a zsákutcából?
A zsákutcából úgy lehet kimenni, hogy meg kell fordulni. Semmi jele nincs annak, hogy ez a fordulat bekövetkezne. De még ha meg is fordulunk, akkor is nehezen kerülhetünk ki, mert a kijárat uniós szabályokkal, ideológiai zsarolással, szankciókkal, stb el van zárva. Ezeket kellene átvágni.
Óriási zsarolás áldozatai vagyunk A külügyminiszterünk beszámolt róla, hogy átmenetileg legalábbis két vétóval a szlovákokkal együtt megakadályoztuk ennek az ördögi zsarolásnak a létezését, mert hogyha minket az orosz energiahordozókról levágnának, akkor mi tönkre megyünk. Ilyen egyszerű! Akkor nincs energia, se fűtés, se villany. Tehát ez a zsarolás valóban él.
Azt kellene elérnünk, hogy a kormányzatnak legyen muníciója ahhoz, hogy ellenálljon az uniós zsarolásnak. Vagyis a népet fel kellene világosítani, ami nagyon nehéz, de meg kell kísérelni. Tehát ha ebben a kérdésben az értelmiség és lehetőleg az általuk fölvilágosított nagyobb tömegek tudnák hallatni a szavukat, akkor erősítenénk a kormányt azzal, hogy ebben a kérdésben is fölvállalja a harcot.
Én technikailag és politikailag reménytelennek látom azt a helyzetet, amiben az energetika van, nem csak az energetika, hanem a hazánk is. Például az egyik legnagyobb baj, hogy szakmai viták helyett ma gyűlöletkampány folyik. Arról szól a politika, hogy ki tud nagyobb gyűlöletet kelteni a másik iránt. Azt mondanám, hogy verbálisan polgárháborúhoz közeli helyzet alakult ki hazánkban. A szeretetlenség és a gyűlölet olyan mértéket ért el, ami emberileg reménytelenné teszi ezt a küzdelmet. Csak az isteni gondviselés segíthet. A keresztény ember azt vallja, hogy megmarad a hit, remény és a szeretet. És ezek közül a legnagyobb a szeretet. És aki szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. Minden, ami anyagi és fizikai, maga az energetika is szellemi és erkölcsi talapzatra épül. A felsorolt szakmai, vagy annak látszó hibák mögött szellemi hanyatlásunk húzódik meg. Ez az igazi zsákutca és ebből kellene végre kihátrálni. De adjunk hálát az Istennek, hogy Magyarország ma még olyan hely, ahol mindezt legalább el lehet mondani. Népünk megmaradása az Isteni kegyelem műve volt eddig is, és ezután is erre lehet számítanunk. Nemcsak energia-megmaradás van, hanem az egyetemes szeretet-energiák folyamatos növekedése is lehetséges. Legyünk a szeretet zarándokai. Isten áldjon meg mindenkit, aki erre rászánja magát
Járosi Márton
jarosiblog.hu