Kitüntetendő Író és Műfordító, Farkas Endre Úr!
Díjalapító Molnár Pál Úr!
Lengyel Miklós Államtitkár Úr! Simon Attila Vezérigazgató Úr!
Mélyen Tisztelt és Kedves Jelenlevők!
Az egyik legnagyobb megtiszteltetés számomra, hogy magyar bankárként méltathatok egy Kanadában élő írót/műfordítót. Mivel ebből az új, reményekkel indult 21. századból már eltelt negyed évszázad, és mostanra eljutottunk oda, hogy a gépek elkezdtek helyettünk gondolkozni, ezért megkérdeztem a Chatgpt-t, hogy hogyan is tud Kanadában egy bevándorló tehetséges fiatalember érvényesülni.
A Chatgpt válasza a következő: Egy értelmiségi bevándorló érvényesülése egy másik kultúrában – például Kanadában – összetett folyamat, amely több tényezőtől függ, mint a végzettsége, szakmai háttere, nyelvtudása, kapcsolatrendszere és a befogadó ország társadalmi-gazdasági helyzete.
Kulcstényezők az érvényesüléshez, az első a Nyelvi és kulturális beilleszkedés; ennek két alpontja pedig
o Az angol/francia nyelv magas szintű ismerete kulcsfontosságú, különösen a szaknyelv terén.
o A kulturális különbségek megértése (üzleti etikett, társadalmi normák) előnyt jelent.
Ezt az élethelyzetet a magyar irodalomból is ismerjük Tamási Áron: Ábel Amerikában könyvéből. A trilógia befejező részében Ábel a hargitai rengeteg, majd a város után Amerikában próbál szerencsét. A csavaros észjárású székely fiút a talpraesettsége, humora és emberségessége segíti át a nehéz helyzeteken, hogy az újvilági kalandozások után végül visszatérjen szülőföldjére, mert ahogy a regény híres mondata is állítja: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!”
A holokauszt sötétségét és borzalmát túlélő Farkas házaspár, a 8 éves Endrével 1956-ban elhagyja Magyarországot. Ezt a döntést minden bizonnyal a rémséges sebek motiválták, melyek az ember életét akár szeretné, akár nem végig kísérik. Endre kisiskolásként érkezett meg Montreálba, ahol a hajdúsági tájszólású magyar helyett mindenki angolul és franciául beszélt.
A beilleszkedést számára a sport – mely a kanadai iskolarendszerben a közösségépítés alapja – és a művészet adta meg. Irodalmi tehetségét először egy kis kiadó, az El Dorado Press ismerte fel. Innen indult el az a több évtizedes pályafutása, amely az irodalmi és összművészeti programok révén számára ismertséget, majd elismerést hozott Kanadában.
A szülőfölddel, a gyökerekkel jellemzően nem a kamaszkorban, hanem a felnőttként foglalkozunk. Egykoron Édesanyám is azt mondta, hogy minél közelebb kerül a nyugdíjas éveihez annál többet gondol a szülői házra és a világba szétszakadt családjára. Ez valahogy Endrénél is így lehetett, egyre többször látogatott haza, ekkor egyre gyakrabban tartott irodalmi és tudományos konferencia előadásokat, és következményként egyre több hazai irodalmár fedezte fel műveit.
Ezek az irodalmi alkotások azok, amikben valahol ott vannak a szülőföld kultúrájának, értékrendjének, családjának terhei és emlékei is. És amikben ott vannak az anyanyelvi magyar irodalom gyöngyszemei, benne Balassi Bálint versei. Az ő tolmácsolásában ezek angolul úgy hangzanak, ahogyan azokat Balassi Bálint a 16. században megírta volna, ha Balassi anyanyelve az angol lett volna. Azaz Farkas Endre ebben is maximalista volt és tökéletes munkát végzett. Ez volt az oka annak, hogy ezeket a fordításokat egy kötetbe rendezve, mintegy ajándékként, Farkas Endre tiszteletére, a mai napra időzítve a családom kiadta.
A fentiek alapján jogosan ismételhetem meg Tamási Áron mondatát: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!”
Kedves Endre! Kívánom, hogy legyél itthon otthon!
Köszönöm, hogy meghallgattál.
Prof. Dr. Kovács Levente
a Magyar Bankszövetség főtitkára
A laudáció a Balassi Bálint-emlékkard 29. átadásán a Központi Papnevelő Intézet dísztermében hangzott el az idén február 14-én, Bálint napján.
Kép: Farkas Endre György Balassi-kardos műfordító és Prof. Dr. Kovács Levente, a Magyar Bankszövetség főtitkára – preshaz.eu