A Clintel (Klímaintelligencia Alapítvány), a német EIKE (Klíma és Energiapolitikai Intézet), az Ír
Klímatudományi Fórum (ICSF) és a brit Globális Felmelegedéspolitikai Alapítvány (GWPF)
hírlevelei újabban jobbnál jobb hangulatúak.
A kellemes meglepetések között újonnan felbukkanó szövetségeseknek is örülhetünk. Ilyen például a brit Konzervatív Párt új elnöke, a brit ellenzék vezetője, Kemi Badenoch (teljes nevén Olukemi Olufunto Adegoke Badenoch, https://www.youtube.com/watch?v=xj4RGshJvew).
A 45 éves hölgy a 2024-es parlamenti választási bukást követően lett a Konzervatív Párt elnöke.
2025. március 18-án nagy hatású programbeszédet mondott, és ebben látványosan szakított a brit
Konzervatív Párt Net Zero irányvonalával. Azt vallja, hogy a pártprogramnak nem klímapolitikai
képzelgésen, hanem a fizikai valóságon kell alapulnia: „Az egyetlen módja a bizalom
visszaszerzésének, ha elmondjuk a kendőzetlen igazságot: azt, hogy a Net Zero (a nettó nulla
széndioxid-kibocsátás) 2050-re történő elérése: lehetetlen.”
A hírt Dr. Benny Peiser, a GWPF (a brit Globális Felmelegedéspolitikai Alapítvány) leköszönő
elnöke nagy örömmel tette közzé. A GWPF ugyanis 2009-es megalakulásától kezdve egyfolytában
azt hirdeti, hogy a klímapolitika emelkedő energiaárakat fog okozni, ami a megélhetési költségek
emelkedéséhez, majd hanyatláshoz vezet. Jóslatuk (amiről persze jónéhányan tudjuk, hogy a
természettudományi-műszaki törvények megkerülésének elkerülhetetlen következményeiről, azok
kiszámítható előrejelzéséről van szó) maradéktalanul bekövetkezett, és a romlás általánosan
érzékelhetővé vált. Ennek hatására pedig a Konzervatív Párt új vezetése felismerte saját korábbi
tévedéseit. Igyekszenek megfejteni a Net Zero vita középpontjában álló zavaros gondolkodás
titkát, felkutatják mindazokat az embereket, akik segítenek feltárni a problémák kiváltó okait.
A beszédet a nemzetközi sajtó nemigen terjeszti, legfeljebb azt (ami tény, és a megtisztulás
elkerülhetetlen előfeltétele), hogy a beszéd a jobbközép párton belül is vitákat váltott ki. Benny
Peiser megadta a teljes beszéd elérhetőségét: https://conservativehome.com/2025/03/18/kemi-
badenoch-net-zero-by-2050-is-fantasy-politics-built-on-nothing-promising-the-earth-and-costing-
it-too/. A tanulságos írást magyarul is közzétesszük.
Sopron, 2025. március 19.
Kép. Badenoch – skynews
Szarka László Csaba
Kemi Badenoch: A Net Zero 2050-re „politikai agyrém. Légvárra épült, de mindent földi jót ígér. És sokba kerül.”
- március 18.
Kemi Badenoch, a Konzervatív Párt vezetője szakpolitika-megújítási program-beszédében bejelentette a 2050-re kitűzött Net Zero (nettó nulla) cél eltörlését
Az előző generációk által ránk hagyományozott örökségből élünk. Hazánk történelmében három évszázadon át minden korszak egyre jobb dolgokat adott tovább gyermekeinek. Az Egyesült Királyság nagyságát őseink áldozatai kovácsolták össze. Építettek, újítottak és nehéz döntéseket hoztak. Soha nem feltételezték, hogy a jólét előre garantált – de gondoskodtak róla, hogy így legyen. De ez azt a feltételezést szülte, hogy Nagy-Britannia mindig gazdag lesz.
Gazdag ország vagyunk, de gyengülünk, méghozzá az önelégültség miatt. Elveszítjük rugalmasságunkat. Nem tudunk úgy végezni dolgunkat, mint korábban; nem építkezünk oly gyorsan. Túl sokat költünk adósságra, túl sokat a jólétre és túl keveset a védelemre. Nem növekszünk úgy, ahogy kellene.
Ezek vagyunk mi. Kanada növekedése kicsivel nagyobb, az Egyesült Államoké növekedése még magasabb; a csúcsot Ausztrália éri el.
Nem teremtünk értéket a következő generáció számára. Ami még rosszabb, elzálogosítjuk gyermekeink jövőjét azzal, hogy nem ismerjük el, hogy a világ megváltozott, és mindenkinek egyre nehezebbé tesszük a dolgát.
Megnézzük a rendelkezésre álló reáljövedelmet, az egy főre jutó GDP-t vagy a lakástulajdont, és látni fogjuk, hogy a dolgok stagnálnak, vagy rosszabbodnak. 1974-ben 6 hónapnyi megtakarítás elég volt egy házvásárlás előlegéhez. Most az átlagos idő több mint 11 év.
A konzervativizmus arról szól, hogy társadalmunk legjobb értékeit megőrizzük a következő generáció számára. Nem csak saját magunknak. Ahogy Roger Scruton mondta: „A konzervativizmus a létező dolgok szeretetéről szól, és nem azért van így, mert a létező dolgok tökéletesek lennének, hanem azért, mert ezek a miénk, és azért, mert elődeink életéből nőttek ki.”
Pártunk büszke múltra tekint vissza abban a tekintetben, hogy segítette az országot a válságból, a hidegháborúból való kilábalásban, az 1980-as évek gazdasági reformjai, a 2008-as pénzügyi összeomlás utóintézkedései révén. Gyakran fordult elő, hogy a mi feladatunk lett az országot a felépülés felé terelni. Tavaly júliusban azonban pártunk elszenvedte történetének legsúlyosabb vereségét. Az elvi alapú kormányzás, amely sikert hozott nekünk, le lett váltva a Munkáspárt menedzserizmusára, amely a hatalmat félautonóm kormányzati szerkezeteknek és a bíróságoknak adta át.
Feltételeztük, hogy mindig gazdagok leszünk, és inkább összpontosítottunk a mai állapotra, mint a jövőre. És most a Munkáspárt van hatalmon. Akik már most mindent elrontottak. Munkahelyek szűnnek meg, az adók emelkednek, a növekedés zsugorodik. Vandalizálják az oktatást, és egyáltalán nincsenek tisztában azzal, hogy valódi szabályozási reformra lenne szükség. De el kell ismernünk, hogy a Munkáspárt azért van hatalmon, mert mi hibákat követtünk el.
A közvélemény nagyon is világossá tette, hogy a Konzervatív Pártnak szüksége van egy kis kormányzási szünetre. A mi feladatunk most az, hogy okosan használjuk fel ezt az időt, akárcsak Margaret Thatcher és David Cameron néhány generációval ezelőtt.
És csakúgy, mint az 1970-es és 2000-es években, pártunk most sem tud rövid úton visszakerülni, könnyű válaszok vagy elsietett bejelentések révén. Hiteles terveket kell kidolgoznunk, közös konzervatív értékek alapján: személyes felelősség, állampolgárság, egészség, biztos pénz, család, szabadság és még sok más. Tervek, amelyek azt mutatják, hogy a holnapra gondolunk. Ambiciózus, a problémákkal megbirkózó terveket kell készíteni, kellő részletességgel, a realizmusban gyökerezve, nem pedig vágyálomban.
Ma arról szólok, hogy mi herdálja el leginkább gyermekeink örökségét. Kezdjük azzal, hogy mondjuk el az igazat az energiáról és a Net Zero-ról (a nettó nulla célkitűzésről).
A mindennapi élet minden egyes tevékenysége az olcsó és bőséges energiától függ. Amikor az energia olcsóvá és bőségessé vált, az életszínvonal emelkedni kezdett, az egészségi állapot megjavult, a várható élettartam megnőtt. Az olcsó, bőséges energia a ma ismert civilizáció alapja. A vele való játszadozásnak mi isszuk meg a levét. És már húsz éve játszadozunk. És ez most kezd valódi fájdalmat okozni a hétköznapi embereknek és a vállalkozásoknak egyaránt.
A villamos energia ára túl magas; sokkal magasabb, mint a közeli, és a velünk összehasonlítható országoké. És a környezetvédelmi adók révén reális esély van arra, hogy még magasabbra emelkedjen.
Meglévő számláink nagy része nem közvetlen energiaköltség. Az emberek nehezen képesek a vállalkozásokat fenntartani, különösen a feldolgozóipari vállalkozások zárnak be, és nincs valódi terv a költségek csökkentésére. Ez az állapot biztosan fenntarthatatlan. Ez politikai agyrém. Légvárra épített. A világon mindent megígér. És sokba kerül.
Társadalmunk egyszerre igyekszik (jóideje) két dolgot megtenni. Az energiaköltségeket alacsonyan tartani, és a környezetre gyakorolt hatásunkat csökkenteni. Mindkettő nemes cél.
A konzervatívok, mint Margaret Thatcher, mindig is igyekeztek vigyázni természeti környezetünkre. Ápoljuk azokat az erdőket, amelyek életet lehelnek világunkba, védjük a földjeinket tápláló folyókat, óvjuk a lelkünket megihlető tájakat. Kötelességünk megőrizni a természet kényes egyensúlyát a jövő nemzedékek számára. Az Egyesült Királyság jelenlegi politikája azonban nem igazán ezt teszi, ugyanakkor hatalmasra növeli az energiaköltséget.
Két szék közé esünk – túl magas költségek és túl kevés előrehaladás. És miért? Mert kidolgozott terv soha, de soha nem létezett.
Pl. Ed Miliband 2008-as klímaváltozási törvénye: nincs benne terv. Szén-dioxid-költségvetés: nincs gazdasági terv.
Aztán 2019-ben a parlament törvénybe foglalta a Net Zero 2050-re történő bevezetését. De terv nélkül. Több billió font értékű, 30 éves projekt, amely életünk minden területét érinti. 90 perc alatt, egyetlen szavazat nélkül döntöttek. Az aznap felszólaló 22 képviselő közül csak kettő intett óvatosságra. Én voltam az egyik. Kértem, hogy legyen terv, már aznap kértem. Sok nappal később is kértem. És vártam, és vártam és vártam. 840 nappal később megszületett egy terv. De ez elégtelen volt. Olyannyira, hogy a környezetvédelmi testületek a kormányt bíróság elé állítják – és nyerni is fognak – , mert nem elég részletes. Olajmezőket állítunk le Skóciában, mert a gázról át akarunk állni a megújuló energiaforrásokra, csak azért, mert van egy értelmetlen átállási terv.
Gondoljunk csak bele egy percre – ma már az eltervezett „Net Zero 2050” út egyhatodánál járunk. És még mindig azon vitatkozunk, hogy van-e a tervünk ahhoz, hogy elérjük a célkitűzést. És az összes politikus, aki eltitkolta a terv hiányát, már rég lelépett. Ha a célokat a jövőben eltévesztjük, a gyermekeink fognak szenvedni.
Tehát kérem, lássanak világosan, és semmiképpen ne tévessze meg Önöket a másik fél retorikája. Emlékszem, Nick Clegg elvetette az új atomerőmű építésének ötletét, mert az csak 2022-ben lesz elérhető. Ez a döntés milliárdokba került. Ki volt a Lib Dem energiaügyi minisztere? Ed Davey. Aki most a Liberális Demokratákat vezeti. Új pártok fognak felbukkanni, mint például a Reform, akiknek nincs valódi válaszuk országunk kihívásaira, ezért bukott meg az energiapolitikájuk rögtön a bejelentés után.
Nagyon alapos megközelítésre van szükségünk. Fel kell hagynunk azzal, hogy ez egyszerű. És meg kell állítanunk a kormányt, ami politikai terv nélküli sajtóközleményekkel operál. Épp az ígérgetés és az ígéretek be nem tartása az oka annak, hogy a politikai osztály elvesztette a beléje vetett bizalmat. Az egyetlen módja a bizalom visszaszerzésének, ha elmondjuk a kendőzetlen igazságot: a Net Zeró (nettó nulla) elérése 2050-re lehetetlen.
Nem nagy örömmel mondom mindezt. Szebb jövőt és jobb környezetet szeretnék gyermekeinknek. De a valóság talaján kell maradnunk. Bárki, aki végzett bármilyen komoly elemzést, tudja, hogy ez nem valósítható meg életszínvonalunk jelentős csökkenése nélkül, vagy ami még rosszabb, csődbe juttatása nélkül. Felelős vezetők nem mehetnek bele olyan kitalációkba, amelyek elszegényítik a családokat. Vagy elzálogosítják gyermekeik jövőjét.
Országunkat kevésbé biztonságossá, veszélyesebbé és kevésbé ellenállóvá tesszük. Anélkül persze, hogy a világ többi része is megtenné ugyanezt.
Hadd mondjak el három igazságot a Net Zero központi gondolatáról. Először is: a közzétett tervek teljesen zavarosak. Igaz, hogy a fejlett világban az Egyesült Királyság érte el a legnagyobb előrelépést a szén-dioxid-kibocsátás terén. De csak a globális kibocsátás 1%-áért vagyunk felelősek. Még ha elérjük is az abszolút nullát, nem lesz nettó nulla az egész világon, ha a többi ország nem követ minket. És azok nem fognak minket követni. Biztosan nem fognak, ha azt látják, hogy ezzel csődbe juttatjuk magunkat. A kibocsátás-csökkentés terén elért sikerünknek is jelentős költsége van: a fejlett világban mi fizetjük a legmagasabb villanyszámlát.
Az a rendkívüli, hogy energiaszámláink költségének nagy része nem közvetlenül az energia nagykereskedelmi költségéből származik. Hatalmas összegeket költenek az áramelosztási módok megváltoztatására, mert két villamosenergia-termelő rendszert kell hatékonyan kiépíteni – egy megújulót, és egy nem megújulót. Egyet arra ez esetre, ha süt a nap és fúj a szél. És egy másikat arra az esetre, ha nem.
A Munkáspárt, ahelyett, hogy foglalkozna ezekkel a kihívásokkal, retorikai játékot játszik: küldetésekről, célokról beszél, és a Nagy-Britannia energiaellátására vonatkozó valódi megoldásokat sajtóközleményekkel pótolja. A valódi oka annak, hogy kormányukból senki nem beszél megfelelő átfogó tervről, az az, hogy tudják, hogy ez felfedi, hogy a tényleges költségek milyen katasztrofálisak lesznek a családok, a vállalkozások és a gazdaság számára. Ezek a költségek azt jelentik, hogy a családok kénytelenek lesznek tökéletesen működő autójukat, kazánjukat és tűzhelyüket egy drágább, kevésbé megbízható változatra cserélni. A költségek azt jelentik majd, hogy a vállalkozások sokkal többet fizetnek, mint amennyit eddig fizetünk az energiáért, így az ipari bázis és a feldolgozóipari vállalkozások még tovább gyengülnek. És ez azt fogja jelenteni, hogy gazdaságunk elveszíti saját természeti erőforrásainak kiaknázását az Északi-tengeren, miközben egyre nagyobb adósságba kerül. Ez csak az első igazság.
A második így szól: még ott is le vagyunk maradva, ahol létezik valamiféle terv. Lássunk egy egyszerű példát. Az Éghajlatváltozási Testület szerint 2040-re az Egyesült Királyságban a lakások több mint felében le kell szerelni a kazánt, és hőszivattyúra kell cserélni. Lehetetlen, hogy ez elég gyorsan megtehető legyen ezen az időtartamon belül. Mindössze 15 év alatt 17 millió házat kellene drága hőszivattyúval felszerelni. Hány háznak van most hőszivattyúja? Kevesebb, mint 300 ezernek, mert a hőszivattyúk működtetéséhez rengeteg és drága áram szükséges, és kiderült, sokan egyszerűen nem szeretik a hőszivattyút. Nézzünk bele a statisztikákba. Az Egyesült Királyságban tavaly telepítették a legtöbb hőszivattyút, 50 ezret. Ez a valaha volt legmagasabb szám. Szóval, ilyen ütemben a célkitűzés nem 15, hanem 340 év alatt valósul meg. Az 50 ezer nagy részét pedig valamilyen állami támogatásból telepítették. Szerintem nevezzük inkább adófizetői pénznek. Amiből sokkal kevesebb lesz mostanság. És még ezután jön majd a kormányzati kiadások tovább korlátozása, a védelmi kiadások növekedése miatt. Ez nem a zöld technológia kritikája. Ha olcsóbbá és biztonságosabbá teszik az energiát, támogatom a megújuló energiaforrásokra való átállást. Ezek azonban egyáltalán nem tökéletes megoldások, és megvannak a maguk kihívásai, elvezetve bennünket a harmadik igazsághoz.
A harmadik igazság az, hogy nagymértékben kiszolgáltatjuk magunkat olyan országoknak, amelyek nem osztják a mi értékeinket. Vegyük például a napelemeket – a jó hír az, hogy a költségek csökkentek az elmúlt évtizedben. De vannak itt kevésbé jó hírek is. Tíz évvel ezelőtt az összes kulcsfontosságú összetevő tekintetében erősen függtünk Kínától. Ma pedig még jobban függünk. Nézzük csak meg: a legnagyobb napelemgyártók (az első tizenkettő) szinte mindegyike kínai. Ez rendkívüli függőség, különös tekintettel arra, amit a Covid során tanultunk meg az ellátási láncokra való túlzott támaszkodásról. Mi a helyzet a szélerőművekkel? Mit gondolunk, hol van a legnagyobb termelés? Kitalálhatjuk, Kínában. Ez azt jelenti, hogy a szélerőműveket szinte teljes mértékben kínai energia felhasználásával állítják elő. Kínálatuk 60%-a széntüzelésű erőművekből származik. Minden második héten új szénerőművet építenek, hogy lépést tartsanak a keresletünkkel. Nézzük meg az elektromos járműveket. A rendes működéshez akkumulátor kell. Az akkumulátorhoz szükséges alkatrészek gyártását egyetlen ország uralja.
Ez a három igazság az, ami miatt Net Zero szkeptikusnak tartom magam. Zavaros tervek, irreális célok és határidők, túlzott ráhagyatkozás Kínára. El kell kezdenünk felismerni, mivel is szembesülünk. A Net Zero veszélyesen függővé tesz bennünket azoktól az országoktól, amelyek nem a mi értékeinket vallják, és ez kockáztatja az energiabiztonságunkat. Ideje felhagyni azzal a szemlélettel, hogy majd végül minden rendben lesz.
És természetesen nem vitatom, hogy létezik-e klímaváltozás. Persze, hogy létezik. Nagyon szeretnék sokkal jobb környezeti hagyatékot hagyni a gyerekeimre és az Önök gyermekeire. De nem úgy tűnik, hogy 2050-re valamennyire is közelebb kerülnénk a nettó nullához. Amúgy az a korlátlan egyeduralom sem valósul meg, amivel pedig próbálkoznak. Ez történik, amikor a politika agyrémmé változik. Részben talán változik a helyzet. De nem tűnik biztatónak.
Ed Miliband minden idejét nagy ígéretek töltik ki. Azt mondja az embereknek, hogy 300 fonttal csökkenti a háztartási számláit, miközben fogalma sincs, hogy lehet ezt megtenni. És mellesleg a számlák csaknem 300 fonttal nőttek, mióta a Munkáspárt hivatalba lépett. Gyakran mondom, hogy „amikor segíteni akarsz az embereknek, mondd meg nekik az igazat. Ha pedig magadon akarsz segíteni, akkor azt mondd nekik, amit hallani szeretnének”.
Az igazat kell mondanunk. A Net Zero 2050-re vonatkozó tervei lehetetlenek. Ennél jobbat kell cselekednünk. Ezért politikánk megújításának részeként olyasmit fogunk tenni, ami a Munkáspártnak az ellenzékben töltött 14 év alatt sem sikerült. A valósággal fogunk foglalkozni. Valódi problémákkal szembesítjük magunkat, valódi kérdésekre válaszolunk, és terveket készítünk. Számos szakterülettel foglalkozunk, de ma az energiával és a Net Zeroval kezdjük.
Ennek érdekében az árnyék-külügyminiszter, Claire Coutinho vezette csapatunk megvizsgálja az Egyesült Királyság jövőbeli energia- és Net Zero-politikájának minden vonatkozását. Kevesen töltöttek több időt azzal, mint Claire, hogy megpróbálják megfejteni a Net Zero vita középpontjában álló zavaros gondolkodás titkát. Őt a skóciai árnyék-külügyminiszter, Andrew Bowie, valamint Lord Offord fogja támogatni. Megbízom csapatukat, hogy találják meg azokat az embereket, akiknek van fogalmuk az igazságról, és akik megvalósítható megoldásokat képesek felmutatni, és működjenek velük együtt. Olyanok kellenek, akik saját tapasztalatukból tudnak válaszolni. Hogyan tudunk olcsó és tiszta energiát biztosítani a vállalkozások csődbe vitele nélkül, elviselhetetlen háztartási számlák nélkül, ellenséges vagy ingatag országoktól való függés nélkül. Lehet, hogy a Munkáspártot nem érdeklik ezek a kérdések – de minket igen.
Érdekeltek vagyunk, mert konzervatívként meg akarjuk védeni környezetünket, biztosítani akarjuk az energiánkat, és jobb világot szeretnénk biztosítani gyermekeink számára. Valakinek meg kell mentenie ezeket a nemes célokat azoktól a túlbuzgóktól, akik felforgatták a teendők logikus listáját.
A tiszta energia és a jobb környezet biztosításának legjobb módja a piac. Nem kell állami diktátum. Ne színleljünk statisztikákat olyan érdekeltektől, vagy állandó pénzforrást akaróktól, akik ezt az álomvilágot a lehető legtovább fenn akarják tartani. Az igazság kimondása a Net Zero-ról és az energiáról csak a kezdete annak, hogy valódi örökséget hagyhassunk a következő generációra.
A pártkonferencián tartott beszédemben azt mondtam, hogy újragondoljuk, átprogramozzuk és újraindítjuk a kormány működését, hogy újból a Köz szolgálatát biztosítsa. A Konzervatív Párt az Egyesült Királyság elmúlt 50 évének legnagyobb politikai megújítási programjában ma teszi meg a legelső lépést. Holnap az árnyékkormányom hasonló munkához fog kezdeni az általunk észrevett sok más probléma terén.
Az embereket visszavezetjük a munkába. Egy széttöredező, nem pedig egy egységesülő társadalommal foglalkozunk. Az egészségügy javítása; ki kell söpörni mindazt a katyvaszt, amit a Munkáspárt összehordott az oktatásban; a termelékenység javítása; a bevándorlás ellenőrzése, valamint azokkal a törvényekkel való foglalkozás, amelyek megakadályozzák a választott tisztviselőket a demokratikus döntések meghozatalában. És még sok minden egyéb várható.
Az elkövetkező hetekben részletesebben is fogok szólni azokról a kutatókról, szakértőkről, üzletemberekről, az élet minden területéről érkező tagokról, akik segítenek nekünk feltárni országunk problémáinak kiváltó okait.
Politikánkat párttagjaink alakítják, és ők lesznek ennek a középpontjában. Azért léptek be a Konzervatív Pártba, mert jó irányba akarják változtatni az országot. Irányelvünk megújítása lesz az alapja annak, hogy ez meg is valósulhasson a következő évtizedben. Ha Ön nem tagja a Konzervatív Pártnak, de tetszik, amit hallott, csatlakozzon hozzánk. Szükségünk van az Ön támogatására, segítségére és szakértelmére. Csatlakozzon hozzánk, és segítsen gyermekeink számára jobb örökséget biztosítani.
A párt új vezetés alatt áll, és mi másként fogunk cselekedni. Komolyan gondoljuk, hogy jobbá tesszük országunkat. Ennek első módja annak felismerése, hogy nem csak azért létezünk, hogy megnyerjük a választásokat. Tudnunk kell, hogy mit nyerünk, és mit fogunk tenni a győzelem után: A valódi problémák diagnosztizálása; működőképes megoldások keresése; megfelelő terv elkészítése. Aztán készen kell állni arra, hogy újjáépítsük, és újra erősebbé tegyük országunkat – ahogyan azt az elmúlt generációkban tettük. Harc a hétköznapi emberekért; a család intézményéért; a vállalkozásokért; a józan észért; kevesebb adóért, kevesebb államért és kevesebb beavatkozásért. És végül annak biztosítása, hogy generációnk ismét valódi és igaz örökséget – egy jobb világot – hagyhasson gyermekeink számára.
Fordítás: Szarka László Csaba
- március 19.