Százegy éves korában elhunyt Magyaródy Szabolcs Európa-érmes újságíró. A kanadai Hamiltonban tevékenykedő kiválóság évtizedeken át terjesztette könyvekben, újságcikkekben, világhálón a XX. századi magyar történelem elhallgatott tényeit. Csóti Györgynek, a Magyar Atlanti Tanács elnökének tett föl kérdéseket a Gondola.
– Elnök úr, Magyaródy Szabolcs lényegében állami feladatot vállalt át önmaga és a Hunyadi Mátyás Munkaközösség tevékenységével. Ez az olthatatlan és cselekvő hazaszeretet miért fontos nekünk, idehaza élő magyaroknak is?
– A világszerte szétszórt magyar diaszpóra kiemelkedő személyisége a mindenkori hivatalos magyar külpolitika másfél évszázados mulasztását igyekezett pótolni. Ugyanis nem volt a XX. században a szó nemes értelmében vett nemzetpropagandánk. Már az előző századfordulón a csehek és a románok kürtölték világgá, kik vagyunk mi itt a Kárpát-medencében. Hazudtak és hamisítottak, ügynökeik kilopták a nyugati világ állami és egyetemi könyvtáraiból a hiteles magyar és más forrásokat, egyúttal elárasztották az Atlanti óceán két partját hazug könyveikkel, primitív propagandájukkal. Voltak olyan esetek, hogy a csak helyben olvasható kódexekből zsilettpengével kivágtak oldalakat vagy térképeket.
Mi meg hallgattunk, mint hal a vízben. Magyaródy Szabolcs és barátai fedezték fel ezt az ármányt. A rendszerváltoztatás kezdetén már kaptak némi támogatást az Antall kormánytól, sőt néhai miniszterelnökünk kezdeményezésére 1991-92-ben létrejött Pro Communitate Alapítvány elkezdte „hirdetni az igét”, de a kezdeményezés kudarcba fulladt. Az elmúlt másfél évtized hozott előrelépést ezen a területen is, de még ennél (sokkal) több kell.
A teljes anyag.
Kép: Présház