A Lyonban tartott Lyons International Film Festival-on három díjat kapott Pozsgai Zsolt író-rendező két filmje és egy forgatókönyve. A magyar filmművésszel interjút készített a FilmFreeWay, az anyagot itt közöljük.
Gyermekkora óta író és rendező szeretett volna lenni. Ehhez úgy érezte, közelről kell ismernie az életet, így volt mentőápoló, autós, bárénekes, tanár, postás és még sok más. Első színházi alkotása 1988-ban készült, ekkor készült el első darabja. Ettől kezdve 2024-ig 114 darabot írt, melyek mindegyikét Magyarországon és a világban is színre vitték. 2006-ban rendezte első nagyjátékfilmjét, azóta 17 különböző műfajú filmet írt és rendezett. 2017 óta küldi filmjeit fesztiválokra, azóta több száz fesztiváldíjat nyert, Las Vegasban pedig életműdíjat kapott.
2000-ben megalapította a Pápai Nemzetközi Történelmi Filmfesztivált, amelynek azóta is a /www.pihff.com/ igazgatója. Hazájában elismert és díjnyertes művész. Független filmesnek tartja magát, mert úgy gondolja, hogy egy művész életében a belső szabadság a legfontosabb.
– A vígjátékot vagy a drámát szereti jobban?
– Ma olyan világban élünk, ahol a tragédia és a komédia kéz a kézben járnak. Nem az a kérdés, hogy mit szeretek jobban, hanem az, hogy mit kérdez a körülöttem lévő világ. Ezek a mai kérdések tragikomikusak. Egy igazi tragédiát szeretnék átélni, amiről később kiderül, hogy vígjáték volt. Vagy vígjátékként átélni valamit, ami vérbeli tragédiába csap át.
De a szó hétköznapi értelmében szeretem a vígjátékot és a drámát is filmre vinni. Mindkettőre szükség van, ha igazi katarzist akarsz elérni. Mert nem csak a drámának van katarzisa, a vígjátéknak is van katarzisa. Az egyik a tapasztalat katarzisa, a másik az öröm katarzisa.
– Az élet utánozza a művészetet vagy a művészet utánozza az életet?
– Az ókori görög tudósok szerint a kultúra az emberiség fejlődésének története. A művészet és a vallás a létképtelenség szüleménye. Ebben az értelemben a művészet az élet magyarázatára tett kísérlet. Hogy segítsen elviselni a létezés kérdéseit.
– Melyik a legjobb pillanat a forgatáson?
– A forgatás első és utolsó napja. Az első, amikor egy filmről álmodozik, az utolsó, amikor kiderül, hogy sikerült. Egyes filmesek elégedetlenek a forgatás végén. Soha nem voltam elégedetlen.
– Mondta már valaki, hogy nem vagy elég jó?
– Ösztönösen írok és dolgozom. Tehát valami ismeretlen belső erő hajt a teremtésre. Nem mindegy, kinek a véleménye.
– Hogyan tud a célra koncentrálni?
– Legalább két útvonal tervezésével a célhoz. Biztos vagyok benne, hogy valamelyiken odaérek. Ha nem, akkor feladom.
– Volt már valaha összeomlása a munkája miatt?
– Nem volt, semmi oka. Talán azért, mert a családom az első és legfontosabb az életben, és a munka számomra játék. Nagyon komoly játék, de akkor is játék.
– A tehetség áldás vagy átok?
– A tehetség új utak felfedezése. Olyan kapcsolatokat találhatsz, amilyenekkel senki más nem rendelkezik. Szerintem áldás.
– Min szeretne fejleszteni magát anaktorként/rendezőként/forgatókönyvíróként?
– A nagyszerű olasz rendező, Antonioni szerint csak 50 éves kor után lehetsz filmrendező. Az addig megszerzett tapasztalatokat kamatoztatja. Aztán elkezdesz fejlődni, amíg meg nem halsz. És mivel a technológia, így a filmtechnológia is gyorsan fejlődik, nekünk is folyamatosan fejlődnünk kell.
– Mi a legrosszabb kritikus, amit kaptál?
– Ha a feleségemnek nem tetszik az egyik munkám, rosszul veszem. Nem érdekel a többi kritikus.
– Ha nem lenne színész/rendező/forgatókönyvíró, mi szeretne lenni?
– Énekelni akarok egy bárban, a zongoránál.
– Ha a mozi szín lenne, mi lenne az?
– Piros és szürke.
– Ha valaki felajánlaná, hogy játsszon/rendezzen/írjon/írjon egy olyan filmet, amit lenéz, de ettől biztosan gazdag és híres lesz… elfogadná a munkát?
– Több ilyen ajánlatom is volt, de nem fogadtam el. Pont azért, mert a film megmarad. Talán még a halálom után is. És akkor nem tudom elmagyarázni senkinek, hogy mit és miért tettem. Egy egész élet munkáját kockáztatja, ha ilyesmit csinál. Teljes művészi hitelességét tönkreteheti.
– Mi a legnagyobb ambíciója?
– Hogy minél több álmomat megvalósítsam filmen. Az ókori kínaiak azt mondták, hogy addig élsz, amíg vannak álmaid, amiket meg akarsz valósítani. Nagyon szerencsés vagyok, hogy több témámért élhetek. És hogy ennyi ember, színész, operatőr, technikus tehetségét megmutassuk a közönségnek a filmen keresztül. Egy írómesterem azt mondta, és számomra ez egy egész életen át tartó vezérelv: „Az én boldogságom az a boldogság, hogy őrködöm mások boldogsága felett.”
– Mi a legnagyobb félelme?
– Egy napon kifogyok a történetekből.
– A zene segít játszani/rendezni, írni?
– Igen, az összes forgatókönyvemet vagy színdarabomat zenehallgatás közben írtam. És nem mindegy, hogy melyik zenét választom. A zene segít abban, hogy teljes mértékben a munkámra koncentráljak.
– Lehetősége van némafilmet készíteni, mit üzen a közönségnek?
– Hogy csak a szavak hazudhatnak. Egy test, egy mozdulat, egy mosoly vagy egy pillantás csak annak hazudhat, aki el akarja hinni, amit lát.
– Ossza meg beszédét, ha Oscar-díjat nyerne….
– Nagyon meglepett ez a díj. Független alkotónak tartom magam, aki kimondja, amit gondol És ahogyan ő gondolkodik. Ha a film most Oscar-díjat nyer, az biztosan nem az én művem. Ez az egész „zenekar”. Hiszen a filmalkotás egy zenekar műve, mindenkinek megvan a maga szerepe, és a harmónia a lényeg. Ha itt kapunk egy díjat, az az egész zenekaré, nem az enyém. A zenészek karmester nélkül is játszhatnak. De mit csinál egy karmester zenekar nélkül?