Könyvbemutató Kövesden

Kettétört kenyér—DÓLYA 3 – Bemutatták Szíki Károly legújabb könyvét – 

Nagy érdeklődés mellett mutatták be Szíki Károly legújabb, A kettétört kereszt—Dólya   könyvének 3. részét Mezőkövesden.

A rendezvényen megjelentek országgyűlési képviselők, polgármesterek, szakírók, történészek és több Média képviselője. Egy küldöttség is érkezett Dólyáról, de az ország számos helyéről jöttek érdeklődők( Szolnokról, Tiszaderzsről, Egerfarmosról, Egerből).

A könyvbemutatót Daragó Károly nyitotta meg, aki a könyv mellékletében szereplő 80 kép alatt tárogatón játszott.

A Magyar Kultúra Napjához kapcsolódó rendezvényt Dr. Fekete Zoltán köszöntötte:

Ez a könyv valójában vágókép  technikával készült, s nem javaslom, hogy úgy álljanak neki, hogy egy lélegzetre végigolvassák. Ezt elő kell venni és olvasgatni itt, ott. 15-20-30 év múlva, ha valaki előveszi, az képet kap a jelenről. Sajnos ma egyre kevesebbet olvasunk, pedig a könyv nagyon fontos. Áthelyeztük figyelmünket az elektronikára, félretesszük a könyveket, hogy majd ekkor vagy akkor elolvasom, de jön egy mágneses vihar és minden odalesz. De a könyv az megmarad, felmegy az ember a padlásra, mert már lenn nem fér el, keres egy kötetet és ottfeledkezik. Kezébe kerül ez-az, és elfeledkezik mindenről, mert a régi könyvek segítségével visszamegy a múltba.

Ezért van nagy jelentősége annak, hogy még vannak emberek, akik hisznek az írott szó erejében. Ezért is nagy tisztelettel köszönöm ezt a munkát. Nem éppen kis munkát! Mert nehogy azt gondolja valaki, hogy ez csak úgy jön, egy ilyen művet meg kell írni, el kell menni a riportalanyokhoz és meg is kell szerkeszteni. Az ember nem csak a jelennek készíti ezeket a műveket, hanem a jövőnek is. Biztos vagyok benne, ha 30-40 év múlva kézbe veszi valaki, akkor is ugyanilyen érdeklődéssel lapozza fel, mint mi tesszük most.

Míg én lapozgattam, megakadt a szemem egy dátumon: 2011. szeptember 24-én. A Jézus szíve templom előtt 121 dólyai honfitársunknak adtam át a kettős állampolgárságról szóló tanúsítványt, miután letették az esküt. Ha visszagondolok azokra a percekre, előtör, hogy mennyire nagyon nehéz volt felolvasnom a neveket, mert a szemem bepárásodott, a torkom kiszáradt, majd elszorult, de ugyanakkor végtelen öröm járt át. 1920-ban meghúzták a gúnyhatárt, mi 2011-ben átléptünk ezen a határon, bár akkor még nem volt Sengen, de a Jóisten akaratából január 1-én az is eljött, szabad az átjárás egymáshoz. Alig várom, hogy úgy mehessek át, hogy ne kelljen megállnom.

Fel a fejjel, bízni kell a jövőben, bízni kell a Jóistenben és a magyarság erejében. Nem vesztünk el, nem vesztek el testvéreink sem, egyre közelebb kerülünk egymáshoz.

Köszönöm Szíki Károlynak ezt a könyvet. Olvasgassák és mélyüljenek el a gondolatiságában

Az előkészítő folyamatban a szervezők még biztosak voltak abban, hogy az estet Rajna József atya nyitja meg, de hirtelen közbejött elfoglaltsága miatt Nagyváradon kellett maradnia, így Bodor Sarolta, a rendezvény moderátora olvasta fel a főesperes, kanonok üdvözletét: 

Kedves Károly Barátom, Kedves könyvbemutatón Résztvevők, Matyók és velünk Szimpatizálók!

Nagyon örülök annak, hogy szülőfalum 100 év után felvétetett a matyó helységek közé, s mi is a matyó közösség egy darabja vagyunk. Minden nap, évek évtizedek elteltével történelmet írunk. Ez az utókornak megmarad, ha le is

írják. Ha ez nem íródik le, ahogy a szólás mondja: a szó elszáll az írás megmarad. Hál`Istennek, hogy volt, aki ezt az ügyet felkarolta.

Kedves Károly barátom, köszönöm, hogy ezt felvállaltad és történelmet írtál nékünk. 

A történelem, amit leírtál nem a megszokott, ahogyan a történész azt  megírja. Te az emberek megkérdezése, meghallgatása által, erre nagyon sok időt és energiát beleadva írtad meg. Úgy érzem, ez így mint élő történelem kerül bele a matyók, illetve nemzetünk történelmébe. Úgy gondolom, hogy ez a Trianon által kettétört kenyér újabb könyved nyomán egymásba illeszkedik. 

Megéreztem azt, hogy mi együvé tartozunk. Mindazért, amit matyóságunkért, kis matyó falunkért Dolyáért tettél nagyon hálás vagyok. A jó Isten fizesse meg minden fáradozásodat. Adjon neked erőt, jó egészséget, hogy nemzetünkért még sok jót tehess! 

Szeretném köszönteni a könyvbemutatón jelen levőket is. Isten áldása kísérje mindnyájuk életét.

Lélekben ott leszek s küldöm főpapi áldásomat:

Áldjon meg benneteket a mindenható Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

Ámen.

A könyv bevezetőjét Székelyföld szülötte, a franciából fordító kiváló író-költő: Király S. Béla írta. Egy részletet olvasott fel belőle Rubóczky Éva:

Szíki Károly – a perpetuum mobile

Szíki Károly nemzetjárásáról! Nem létezik olyan kisebb-nagyobb közösségi ügy vagy rendezvény, amelyen ne lenne ő a lelkesítő fókuszpont. Beszédeket mond, költeményeket szaval, rendez, szervez, intézkedik, buzdít, pártol, nyilatkozik, biztat, és mindig felráz, ha elszunnyadunk a kialvó parázs mellett. Feléleszti a lábunk előtt pislákoló parazsat.

      A magyarság kulturális örökmozgója, talán ez a homéroszi jelző illene Szíki Károlyhoz, de a perpetuum mobile-nél maradtam. 

       Az örökmozgó olyan isteni teremtmény, aki ha egyszer beindul, akkor soha nem áll meg. Nincs pardon. Éppen tíz éve annak, hogy 2014-ben, munkássága elismeréséül a Nagy Medve egyik csillagképét Szíki Károly színművészről nevezték el. Érdemes jóban lenni vele, mert vendégül láthat ott egyszer, ha majd a világűrben keringünk hontalanul, levetve a földi mivoltunk gyarlóságát. 

A Moderátor kérdésére, hogy: Honnan ez a hűség és miért, Mezőkövesdhez és vonzáskörzetéhez?, Szíki a Naplójából olvasta fel az idevágó részletet:

Olyan vagyok, mint a vándorló madár, akinek nem tetszik – sokaknak, hogy ott van a fészke, ahol van. Ezért útra kel és átrepül más városba. Én így vagyok Egerrel, ahol lassan 4 évtizedes munkálkodás után is azt éreztetik velem, szállj, szállj magasra. És felszállva leröppentem Mezőkövesden és térségében. Engem ezen a tájon szeretnek. Nem kell nagy fizetés, tudják rólam. Adnak Tibolddarócon, Bogácson Cserépfalun egy üveg bort, egy tál ételt Kácson, egy ölelést Szentistvánon, egy mézeskalácsot Tardon. 

Nem hagy nyugton, mi ez a diszkrimináció Egerben az irányomban?

Csak azt tudom kérdezni: én, aki legszélesebb körben határon belül és az elszakított területeket többet tettem Eger hírnevéért, mint összesen az egész egri szószóló, miért nem érdemeltem meg az elmúlt csaknem 40 évben egy elismerő címet úgy, hogy minden olyat kitüntettek, aki azt sem tudja, hol van Makfalva, Szilice, Székelykeve, Ungvár, Dólya vagy éppen Fairfield?

Arra a kérdésre pedig, hogy: Mit jelent az írónak Dólya, Szíki Így válaszolt:

Alámerültem, a kút mélyéről hoztam fel Dólyát. Végigjártam a bölcsőket, elidőztem a történelemben,  az elnyomásban templomot építők  megrázó történeteiben, miközben pálinkázgattunk, bográcsos étket kanalazgattam, a tájban tekintetem és gondolatom szabadon szárnyalt, s összeállt a kép, amelyben az ősök mindenütt feltűntek. Az Értől az Igazság Óceánjáig jutottam.

Dólya egy kis-Magyarország, ott lüktet benne Mezőkövesd szíve, kiknek nem a félelem lelkét adta az Isten. Az örök magyar dimenziót megőrizték. 

Tiszteletre méltó helytállás, a nem hiába való reménység bennük fénylik fel, erőt adó, időtlen tanúság lettek számomra. Ezt próbáltam visszaadni a megírt 2 kötetben.

Borzási Ferenc olajmérnök -képünkön! – a  tájegység erkölcsi-szellemi vezetője

 a dólyaiak üdvözletét tolmácsolta:

Hazajöttem őseim földjére. Nagy tisztelettel köszöntöm Szíki Károly művész urat, a könyv alkotóját. Kitartó és áldozatos munkával készült el a Dólyáról szóló mindkét kötete, mely a Mezőkövesdről Dólyára elszármazottak örök mementója. Egy könyv, hogy visszaemlékezzünk az őseinkre. Most már Dólyáról vándorolnak el mind többen. Sok az üres ház. Elfelejtik az emlékeket, talán kicsit a gyökereiket is. Éppen ezért fontos ez a könyv, hogy visszaemlékeztesse a dólyaiakat, a mezőkövesdieket, az elszármazottakat az örökségükre, hagyományukra, népszokásaikra. Az ilyen találkozó is mint a mai, a közös művészi együttlétben, s minden más közös program kicsit segít feleleveníteni a múltat, a matyó múltunkat. A könyvek, mik rólunk íródnak, a kőtáblába vésett matyó nevek, a kőkereszt és harangláb, min ez áll: emeltette Pólik János és Szabó Anna 1910-ben, hitelesítik ezt az örökséget. Megköszönöm mindenkinek, akik anyagilag, szellemileg segítették megszületni ezt a könyvet.

Szíki Károly felolvasta az 52 ember nevét, akik művében szerepelnek, majd a főtámogatók és könyv előfizetők nevét említette.

A könyv megjelenésének fő támogatói: Kovács István, Petrik László, Monori József, Tállai András, Dr. Fekete Zoltán, Dusza Bertalan, Borzási Ferenc, Agócs Tímea, Szakács Dénes, Arnóth Zoltán, Bodor Sarolta. 

Elővásárlással támogatták: Csiger Lajos, Gáspár Erzsébet, Molnárné Katalin, Takács Norbert, Viszneki Gáspár, Csirmaz József, Csirmaz Zsolt,Vámos Zoltán, Helmeczi Tibor, Rajna József, Bagosy József, Dulovecz Ferenc.

A 95 éves Kovács István, ’56-os forradalmár, energikus beszédében vallomást tett arról, hogy miért fontos számára, mint dólyai matyó rokonsággal rendelkező, Ausztráliából 62 évnyi távollét után hazatérő mezőkövesdinek ez a könyv, s ahogyan a Mezőkövesd 1956 könyv megjelenését sürgette és támogatta, így tett a Dólya-történelem megírásával is.

A Moderátor kérdésére Szíki elmondta, hogy a NAGY TALÁLKOZÁSAIM című könyvének 2. részét írja, de mindenek előtt szerkeszt egy Pázmándy László posztumusz kötetet, melyet a Költészet Napján mutatnak be. További, rövidlejáratú terv, hogy  a most megjelent könyvnek a dólyai bemutatását már elkezdték szervezni. 

Közreműködött és az új kötetből felolvasott: Csiger Lajos, Kissné Dudás Mária, Gáspár Erzsébet, Molnár Istvánné Katalin, Rubóczky Éva, Patkós Attila. 

Tárogatón közreműködött és tangóharmonikán kísért énekeket adott elő Daragó Károly.

Végezetül a könyv szerzője átadta a támogatóknak a könyveket, szám szerint 80 darabot, majd dedikálásba kezdett. Ezalatt Dusza Bertalan a tibolddaróci pincéjének legjobb borait és a méltán világhíres pezsgőjét kínálta a megjelenteknek.  

Heti Hang Szóró—-Hangosan mindenről, ami nekünk fontos