Rájuk nem jellemző, hogy helytállnának a csatamezőkön, minthogy sokkal óvatosabbak annál, hogy azok közelébe merészkedjenek. Nagyon bátrak viszont a pulpitusokon, a tárgyaló asztalok mellett, ahol emberek millióinak életéről vagy haláláról döntenek – leplezi le az “elit szélsőséget” Bánó Attila.
– Szerkesztő úr, a morális burok addig maradhat ép, amíg nem nekik személyesen kell a frontra menni. A lövészárokban kipukkadna a moralitás. Annál gyávábbak, hogy katonáskodjanak, hogyan lehet mégis szembesíteni a háború borzalmaival az „elit szélsőséget”?
– Az úgynevezett európai „fősodor elit” alatt a balliberális élcsapatot kellene érteni, de nekem régóta az a nézetem, hogy a baloldalon nincs elit a szó teljes körű értelmében. Azt elfogadom, hogy ez a társaság a saját táborának a kiválasztott tagjaiból áll, de nem fogadom el, hogy ezek az emberek megfelelnek azoknak a kritériumoknak, amelyeket hagyományosan a kiemelkedő, rangos, előkelő jelzőkkel illetünk.
Ezek ugyanis olyan különleges magatartásbeli, jellembeli minőséget hordoznak, amelyek szorosan kapcsolódnak a keresztény neveltetésből adódó morális értékrendhez. Ehhez viszont semmi köze nincs ennek a szélsőséges baloldalisággal megfertőzött élcsapatnak, ennélfogva azt a morális burkot sem látom körülöttük, amely adott esetben szétpukkadhatna. Valóban gyáva emberekről beszélhetünk. Rájuk nem jellemző, hogy helytállnának a csatamezőkön, minthogy sokkal óvatosabbak annál, hogy azok közelébe merészkedjenek.
A teljes anyag.