Gyémántmise

Iránymutató jelentőségű Korzenszky Richárd tanulmánya: Szeretetről-gyűlöletről Németh László Irgalom című regénye nyomán (Teológia, 1978. 2. szám, 109-113. p.). Legalább annyira emlékezetes a Miért nem „szól” Németh László? című írása (Palócföld, 2002. 1. szám 6-9. p.), amelyből máig érvényes gondolatokat idézek.

„Szobámból rálátok a Balatonra. Az elnyúló Tihanyi Félsziget, ahol lakom, megszakítja ezt a látványt. Ha tovább viszem a tekintetemet, jobbra az erdő mögött Sajkod házai húzódnak. Innen nem látni őket. Vékonyka út visz be oda a félsziget peremén. Ott áll – egyre kevesebben tudják – Németh László háza. Hol vagytok, tihanyi nagy szellemek? Illyés Gyula és Borsos Miklós, hogy csak kettőt említsünk még a népes társaságból. Borsos házát még vannak, akik ismerik. De Illyés Gyuláét? S azt a szellemi épületet, az igazán emberszabásút, a lakhatót ki ismeri még? S amikor eláraszt a hírözön, reggel, délben és este, eszembe jutnak az ’őrzők’, akik tudtak vigyázni a strázsán.”

Az irodalomtanár az emlékezés múltjából lép elő, a pedagógus hite él benne: az ember többre tanítható és jobbá nevelhető: „S eszembe jutnak régi irodalom órák, amikor tanítványaimmal megpróbáltuk megközelíteni Németh László írásait. Drámákat olvastunk, regényeket elemeztünk. Más-más művet kapott az osztályban több csoport, és beszámoltak egymásnak, mit jelentett nekik ez a szellemi birkózás. A legemlékezetesebb számomra, amikor az Irgalom című regény került sorra (nem feledve az Iszony vagy a Gyász vagy az Égető Eszter mélységeit). A másik emberért élő élet példázata az Irgalomban túl minden politikán ma is sürgetően időszerű. Mert valami nagyon furcsa, kisszerű világ az, ami – ha nem vigyázunk – kiépül körülöttünk.”

A teljes anyag.

Kép: likebalaton