Látjuk a baljós jeleket, a balliberális politikai oldal romboló munkáját, és eszünkbe jut, hogy ezek elődei egykor mekkora károkat okoztak hazánknak. Látjuk, hogy ma is vannak könnyen félrevezethető emberek, akikre hatnak a hangzatos ígéretek, a látványos külsőségek, a szemfényvesztő gesztusok, s újabban azok a trükkök, amelyekkel mindezt nemzeti színű csomagolásban tálalják a közönségnek.
A Nagy Háború véget ért, s a vereség bűnbakjának gróf Tisza Istvánt, Magyarország első világháborús miniszterelnökét kiáltották ki, akit 1918. október 31-én Hermina úti villájában gyilkoltak meg máig tisztázatlan körülmények között. Gróf Tisza István, A vértanú címmel jelent meg Bánó Attila könyve az Erdélyi Szalon kiadásában. A szerzőt kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Szerkesztő úr, Tisza István politikai nézetei szerint az osztrák-magyar dualista rendszer fenntartásának volt a híve, egyszerre volt híve a joguralomnak, a parlamentarizmusnak és az alkotmányos monarchiának, ugyanakkor ragaszkodott az arisztokrácia és a dzsentri vezető szerepének és a korlátozott szavazati jog rendszerének fenntartásához is. Miért ismerjük fel fájdalmasan az utóbbi 33 év történéseit látva, hogy ennek a maradinak kikiáltott politikusnak sok mindenben nagyon is igaza volt?
– Az utóbbi évtizedek sok tekintetben mutatnak hasonlóságot a múlt századelő történelmének fő vonalaival.
Gondolok arra, hogy akkor – miként ma is – a kormányzati politika keresztény és nemzeti szellemi alapokon állt, ugyanakkor egy birodalom, az Osztrák-Magyar Monarchia társállama voltunk, míg jelenleg egy nagyobb „birodalom”, az Európai Unió tagállama vagyunk.
A teljes anyag.