Könyörtelen keresztes hadjáratunk a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében káros lehet a természetre, mivel nem a növények az egyetlenek, amelyek táplálkozásukat CO2-ra alapozzák. A fitoplankton fajokat is a CO2 táplálja, CO2-ből származó szénből építkeznek, miközben oxigént szabadítanak fel – érvelt Markó István.
Van egy téma, amelyben a természettudományi érvek falra hányt borsóként látszanak leperegni mindazokról, akiknek bizony a társadalom, a jog és a gazdaság mellett a természeti realitásokat is figyelembe kellene venniük. Ha ugyanis a jelenkori éghajlatváltozást is lényegében ugyanúgy a természet okozza, mint régen, akkor az ún. zöldátállás klímaváltozási indoklása hamis, a klímacélok emlegetése félrevezető. A fősodratú nézet képviselői mindent az „antropogén CO2-kibocsátás” + „pozitív visszacsatolások” hatásaként láttatnak, a természet embertől független éghajlatváltoztató képességéről, azt ezt fehéren-feketén bizonyító paleoéghajlati tényekről hallani se akarnak. Akiknek figyelnie kellene e tényekre, „…az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mesékhez oda fordulnak” (2 Tim 4:4).
Amikor már mindent elmondtunk és leírtunk, és a Klímamozi (Climate: the movie) című dokumentumfilmet is elhallgatás övezi, érdemes megerősítésként odafordulni olyanokhoz, akiknek a gondolatai talán még meggyőzőbben tudták kifejezni a lényeget. Korábbi anyagaim rendezgetése közben előbukkant egy hét éve olvasott, felkavaró interjú. Egy olyan kutatótól, akinek a nevével a 2010-es években találkoztam először. Magyar gyökere nem csak a nevéből (Istvan Marko, sőt sokszor István Markó), hanem francia és angol nyelvű előadásvideóiból is tévedhetetlenül beazonosítható volt. Nem csak az interjú felkavaró, az élettörténet is.
A teljes anyag.
Kép: issuu