Volodimir Zelenszkij ukrán elnök felmentette csütörtökön Valerij Zaluzsnijt a fegyveres erők főparancsnokának tisztségéből. Stier Gábort, a moszkvater.com főszerkesztőjét kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Főszerkesztő úr, a háború első jelentős személycseréje mennyire lehet jele a bomlás megindulásának?
– A kudarcnak általában nincsen gazdája, és a nagy garral beharangozott ukrán ellentámadás nyár végi kifulladása megindította az erjedést, megtörte Ukrajna egységét, megingatta a Nyugat Kijev mögötti kiállását, és gyengítette az ukrán hadsereg morálját. Mindezek eredőjeként visszatért Ukrajnába régi stílusában a háború által időlegesen háttérbe szorított, lefojtott belpolitika.
Egyébként pedig a hadsereg főparancsnokának leváltás háború idején általában nem számít jó jelnek, ám Olekszandr Szirszkij szintén tapasztalt, kiváló katona, ő vezette az ukrán egységeket anno Debalcevónál, volt a „terroristaellenes műveletek” parancsnoka, ő irányította az invázió megindulása után Kijev védelmét, majd az előretörő csapatokat 2022 őszén a harkivi fronton, így önmagában ez a csere nem gyengíti az ukrán hadsereget. A népszerű főparancsnok leváltása persze nem erősíti a morált, amennyiben pedig Zaluzsnijnak belpolitikai ambíciói támadnának, az kaotikus állapotokat idézhetne elő, és a Kremlben bizony kinyithatnának egy pezsgőt.
– Zaluzsnij rögzítette: „A 2022-es célok eltérnek a 2024-es céloktól. Ezért mindenkinek változnia kell, és alkalmazkodnia az új realitásokhoz azért, hogy győzelmünket is együtt érjük el.” Mennyire valószínűsíthető, hogy Zaluzsnij mint politikus testesítsen meg új realitást?
A teljes anyag.
Kép: independent.co.uk