A vállalhatatlan múltú Horn Gyula rengeteg kárt okozott az országnak, elsősorban a kótyavetyélő privatizációval. Ugyanakkor nem volt ripacspolitikus. Mészáros László írót kérdezte Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Mester, Horn Gyula nem volt ripacspolitikus, ellentétben koalíciós társával. Ez a fajta „ötvözet” miért hatásos a modern korban?
– A néhai „Na és? Akkor mi van?” elvtárs sok mindennel vádolható kacskaringós életútja kapcsán, azzal azonban bizonyosan nem, hogy demokrata lett volna. Legyünk őszinték, azzal sem illethető, hogy ripacspolitikus volt. Sem demokrata, sem ripacs nem volt. Előbbire most nem akarok kitérni, mindenki ismeri a szerepét, tevékenységét. Viszont arról feltétlenül szólnunk kell, hogy a mai napig mindezzel együtt úgy emlékeznek rá – és joggal –, hogy még a hagyományos értelemben vett politikus volt. Nem egy cirkuszművész, nem egy ripacs, hanem igaz, a szó rossz értelmében, de egy hagyományos politikusi képet formázott magáról.
Ő maga is tudta, hogy mit képviselt, és milyen módra vezette az országot, gazdálkodott (garázdálkodott) annak javaival, de mindezt leplezni akarta. Nem állítom, hogy ezeket internacionalistaként szégyellte, de nem akarta, hogy az emberek megtudják. „Jó politikus” módjára próbálta ezeket leplezni. Tudta, hogy az emberek megvetik a Júdásokat. Egy kiárusító program végrehajtásának az első embere volt, viszont a „szakértő rendes ember” imázsának a látszatához mindvégig ragaszkodott.
A teljes anyag.
A képvágás eredetije: mandiner.hu