Bátorságdeficit a tudományos világban

Carole Hooven számára idegőrlő vádaskodás-védekezés periódus következett, aminek végére azt kellett látnia, hogy kurzusára immár egy doktorandusz sem mer jelentkezni tanársegédként. Ezt depresszió, gyógyszeres kezelések követték, majd Hooven, aki avval számolt, hogy még nagyon sokáig folytatja oktatói tevékenységét, kénytelen volt 57 évesen nyugdíjba menni. A csőcselék elintézte, és senki nem mert mellette kiállni. Amerikában alig 50 év alatt tragikus mértékű a tudomány meghátrálása az ideológiai nyomulás előtt, könnyen adnak fel a tudósok magától értetődő, kétszerkettő egyszerűségű pozíciókat. Király Józsefnek, a klimarealista.hu főszerkesztőjének tett föl kérdéseket a Gondola képviseletében Molnár ál, a Présház főszerkesztője..

– Egy amerikai tudós hölgy, Carole Hooven lelkileg összeomlott attól a gyűlöletkeltéstől amelyet az USA-szélsőség rázúdított a tudományos alapigazságok képviselete miatt. Valaha máglyahalál járt ugyanezért. A helyi tudósok cserben hagyták bajtársukat. Miért értjük meg ez utóbbiakat deficites bátorságuk miatt?

– Kedves Molnár úr, kapásból azt mondanám, hogy NEM, egyáltalán nem értjük meg őket, elhatárolódunk tőlük, mi biztosan különbül cselekedtünk volna, stb. De tegyük kezünket szívünkre: Biztos, hogy mi megálltuk volna helyünket?

Nagyon könnyű több ezer km távolságból pálcát törni teljesen más szituációban élő emberek fölött, vagy több évtizedről visszanézve megmondani, akkor, abban a történelmi helyzetben hogyan kellett volna helyesen cselekedni. Úgy, hogy ne kapkodjuk el az ítéletet.

A teljes anyag.

Kép: Király József – családi archívum