Széchenyi, Liszt hazafisága ma minta lehetne

Hazafiaskodás – ezt a szót gúnyosan ejtette ki egy magyar politikus. Bánó Attila publicistának tett föl kérdéseket a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

– Szerkesztő úr, az izraeli-palesztin háború elején több ezer izraeli fiatal a világ távoli pontjairól utazási nehézségeket vállalva repült haza, öltött katonaruhát és állt a hadseregbe, hogy fegyverrel védje hazáját. Mindezt hazafiaskodásból tették. Miért kell magyar politikusoknak felfigyelni erre a példára?

– Ez a gúnyolódó kifejezés rokon a „magyarkodással”, amit ugyancsak előszeretettel használnak azok, akiktől távol állnak a hazafias érzések és gondolatok. Izrael és Magyarország is nemzetállam, vagyis olyan államalakulat, amelyben meghatározó szerepe van a nemzetük iránt elkötelezett polgároknak, akiket másként hazafiaknak is nevezhetünk.

Akik rajtuk gúnyolódnak, azok talán jobban éreznék magukat olyan országban, ahol az őslakók utódai kisebbségben élnek, s főleg idegen kultúrájú és identitású világpolgárok alkotják a többséget. Az ő zavaros elképzelésük szerint az embereknek nemzetállamok helyett nyilván valamilyen nemzetközi, esetleg nemzetek feletti társadalomban kellene élniük.

A teljes anyag.

Kép: Liszt 1824-ben – wikipedia