A hálózat kiszűr /bizonyos dolgokat, kiszűr, / kirostál, kivág, cenzúráz;/ a nyers, a durva nem/ megy például, felveszem, / beszélünk, de eltűnik, visszajön / a hang, alagutakba futunk / be, jel nélküli, jelek / nélküli térbe – írja (Újracsatlakozás) című versében Fekete Vince erdélyi költő. Őt kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Mester, Halálgyakorlatok című legfrissebb kötetében a bölcselet és a líra ötvöződik, miért segít ez nekünk éppen hogy nem elmúlni, hanem nagyon is túlélni?
– A vers, és azt gondolom, hogy minden jó irodalom, amiben magunkra ismerünk, önmagunkat véljük felfedezni a ráismerés által, valamiféle vigasztalást nyújt(hat) nekünk a létezésben. Ilyenformán pedig élni segít. Segít élni és túlélni.
Mert ami élni segít, az túlélni is igen. A költő/író titokban talán abban reménykedik, hogy azok a téglák, kövek, épületdarabok, amelyeket az élete során lerakott, felemelt, megépített, hogy azok esetleg túlélhetik őt. De ezt senki sem tudhatja valójában. És ettől gyönyörű ez. Mert fogalmad sincs, meg nem jósolható, hogy hogyan is lesz majd.
A teljes interjú.