GDP helyett HDI

Kijózanító a Világbank friss kimutatása. Hazánkban az egy főre jutó nemzeti össztermék 41 ezer 906 dollár. Ausztriában ugyenez a mutató 62 ezer 935 dollárra rúg. A luxemburgi GDP-magasság paródiába illik: 142 ezer 213 dolláron áll. Még Szingapúrt is magasen felülmúlja: ott 127 ezer 564 dollárnál tartanak. Árva László közgazdász professzort kérdezte a Présház.

– Professzor úr, Moszkva és Peking a jelenlegi egypólusú glóbusz helyett a több pólusút reméli. Ugyanakkor ha az USA egy főre jutó GDP-mutatójátmmutatóját: a 75 ezer 398 dollárt az orosz 36 ezer 484-gyel összemérjük, megállapíthatjuk, hogy az egypólusú glóbusznak a több pólusúvá alakítása kicsit odébb van. Miért?

– Az egy főre eső GDP hajszolása teljesen irreleváns, ahogy azt Csath Magdolna professzor asszony sokszor elmondta, sokkal fontosabb ennél a Human Development Index, vagyis az Emberi Fejlődés Indexe. A GDP csak azokat a dolgokat méri, amelyeket előállítottunk, teljesen függetlenül attól, hogy az hasznos vagy éppen felesleges. Az ágyúk és a vaj ugyanúgy kerül bele abba, pedig az egyik hasznos, a másik inkább káros. A HDI csak a hasznos dolgokat méri, persze a GDP mérése sokkal egyszerűbb…

Sajnos a homo sapiens leginkább a csimpánzok és nem annyira a bonobók (ld. wikipedia) rokona magatartás genetikailag, vagyis csak a többi rokon állat dominálása érdekli, nem az együttműködés és az együttes boldogulás.  A mai helyzetben, amikor a fajunk fennmaradása vagy kihalása a tét, akkor felelőtlen az ilyen “farokméregetésekkel” foglalkozni. A homo sapiens egyébként teljesen beleragadt a rövid távú gondolkodásba, nem az érdekel minket, hogy mi lesz  pár év vagy évtized múlva, hanem inkább az, hogy saját magunknak minél több, sokszor felesleges dolgot elsajátítsunk. Nem véletlen, hogy a hetvenes évek, vagyis a neoliberalizmus győzelme óta a korábbi 20/80 százalék (vagyis, hogy a 20 % leggazdagabb ember birtokolja az összes vagyon 80 %-át alapvetően átfordult és ma már a 2-3 % leggazdagabb emberé lett a vagyon 90 %-a. Ld. pl. erre nézve az OXFAM jelentéseket! És ez így van a világon szinte mindenütt, éppen ezért per capita GDP nem mond sokat sehol.

– A publicisztikákban az USA vetélytársának bejelentkező Kína 21 ezer 475 dolláros mutatóval büszkélkedhet. Miért tűnik nyomasztónak ez a különbség?

– A 20. század hetvenes éveitől kezdve a neoliberalizmus következtében a jövedelemkülönbségek korábban soha sem látott módon elszabadultak, és az ostoba homo sapiensek ezt nem igazán látják. Hasonlóképpen alig vált ki reakciót a politikai osztály lopása, vagyis a kleptokrácia elterjedése, szintén szerte a világban. Az nem igazán segít, ha az egyes országok egymást hibáztatják, mondván Nagy László örökbecsű versével, a Menyegzővel, hogy “Más is kurva nem csak én…” Itt persze nem csak az a gond, hogy a szegény emberek éhenhalnak, és nem jut nekik tisztességes oktatás, orvosi ellátás és lakhatás, hanem inkább az, hogy egyre ostobábbak lesznek az emberek, akiknek mindent be lehet magyarázni. Ez elsősorban a gazdasági és a politikai marketing terén katasztrofális, mivel a gyors gazdasági növekedés gyors szennyezést eredményez, ami egyre veszélyesebb betegségeket (pl. COVID, Zika, Ebola és ki tudja mi jön még)  okoz, valamint a mikroműanyag szennyezés miatt egyre több idegrendszeri betegség (agydaganat, Alzheimer kór, Parkinson-kór, demencia, etc.) terjed egyre gyorsabban. És persze a “fast fashion” miatt mindent csak pár napig vagy hétig használunk irgalmatlan pazarláshoz és káros szennyezéshez vezet, és ezek a felesleges szennyező dolgok mind megjelennek az egy főre eső GDP növekedésében is, és ezért (is) ezek a számok erősen  félrevezetőek.

– Németoszág 63 ezer 149 dollárnál tart. Svájc 83 ezer 598 dollánál. Itália 52 865 dollárt ért el. Ezek a reális mutatók. Ám ott van Luxemburg vagy Szingapúr mutatója. Nevessünk vagy sírjunk, miért?

– A megoldás nyilván a gazdasági növekedés (economic growth) társadalmi fejlődéssel (social development) való leváltása lenne, és persze az oktatás, az egészségügy, a lakhatás, vagyis az emberi tőkébe való beruházás fokozása, ahogy ezt a már említett Csath Magdolna professzorasszony, vagy akár a neves külföldi kutatók, mint például Jared Diamond, Yuval Harari, Branko Milanovic, vagy éppen Thomas Piketty javasolja. Ha ezeket nem tesszük meg gyorsan, akkor a homo sapiens hamarosan csak egy kellemetlen emlék lesz a földön, és csak abban lehet reménykedni, hogy az “antropocén” korszak után a természet gyorsan regenerálódni tud.

Molnár Pál

Kép: archív