„A kommunizmust valamiféle ellen-kapitalizmusnak értelmezni végzetes tévedés” – rögzíti Bogár László közgazdász professzor. Őt kédezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Professzor úr, a kora kapitalizmus „konstruktőrei” rájöttek arra, hogy a zárt szakrális paraszti társadalom, a földművesség és a kézművesség (céhek) hagyományos szerveződési formái, mivel kizárják a profit létezését, ezzel lehetetlenné tették volna a kapitalizmusnak mint végzetes parazita szerveződési módnak a létrejöttét. Paraziták a Római Birodalomban is voltak, mi pörgette föl a „fejlődést”? Egyáltalán, tudjuk azt, hogy pontosan miként lesz az élősködő?
– A parazitizmus elég titokzatos jelenség, hisz mindig csak „utólag” jöhet létre az élővilágban, mert először ki kell alakulnia annak, amin aztán élősködni tud a parazita. Szóval először még minden rendben van, ám egyszer csak megjelenik a parazita és élősködni kezd az addig „normálisan” működő rendszeren. Sokféle elmélet van arról, hogy mi is történik ilyenkor és főként, hogy miért. Kétségtelen, parazitának lenni mindig sokkal kényelmesebb és „energiatakarékosabb”, mint a „normál” tápláléklánc rendszerébe betagozódni.
Elképzelhető, hogy ez az összefüggés mint kísértés állandóan jelen van, de nem mindig alakul ki e kísértésből a parazitizmus. Ha a tradicionális rend kohéziója elég erős ahhoz, hogy csírájában elfojtson minden parazitizmust, akkor az nem tud megjelenni.
A teljes interjú.
Kép: national geographic