Nincs elég pénz a költségvetésben, ide vezetett a különutas politikánk – írta egy szélsőséges politikus. A különutasság demokratikus tartalmáról Galló Béla politológust kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Galló úr, a demokrácia többek között arról is szól, hogy mindenkinek a véleményét figyelembe veszik, és az ez alapján meghozott közös döntés lesz a demokratikus döntés. Hogyan képzelhető el mégis demokráciában a különutasság?
– Az unió bonyolult döntéshozatali eljárásaiban eleve sajátosan érvényesül a demokrácia. A nagy magállamok saját érdekeiket az unió egészének érdekeiként jeleníthetik meg, erre az eljárások kacskaringói, a döntéshozatal rájuk nézve előnyös módozatai lehetőséget kínálnak. Minősített többségséghez a tagországok 55 százaléka kell (a 27-ből 15), aminek legalább az unió össznépesség 65 százalékát muszáj maga mögött tudnia. A blokkoló kisebbség akarata akkor érvényes, ha azt legalább négy tagország és népesség legalább 35 százaléka alkotja. Matek-zsenialitás nélkül is szembetűnő, hogy utóbbi csak akkor megy, ha a négy „külön-utas” között akad egy-két nagy létszámú ország is.
A demokrácia az unión belül tehát erőviszony-függő, dominál benne az erősebbek akarata, ami persze nem új felfedezés. A történelemben nincs új a Nap alatt. Persze az alapkérdés az, lehet-e egy ilyen heterogén – eltérő fejlettségű, geopolitikai érdekű, történelmi identitású, kulturális hátterű – szervezetet, mint az unió egyáltalán hatékonyan s egyben demokratikusan működtetni, anélkül, hogy be ne darálnák a tagországok szuverenitását. Nem lehet, ha csak nem adjuk fel azokat az értékeket, amelyek több mint ezer éven át magát Európát jelentették. Pedig éppen ezen a hagyományon nyugvó korszerű nemzetek demokráciáját kellene kialakítani. Európai konföderációt, és nem föderációt, s a legkevésbé sem modern-poszmodern protektorátusokat.
– Volt már példa arra a történelemben, hogy egy klikk kinevezte önmagát többségnek – bolseviknak -, a többieket pedig különutasnak bélyegezte meg. Miért feketehumor a történelemtől, hogy ezúttal Brüsszelben – egyébként önleleplező névvel pont egy „unióban” – ismétli meg önmagát?
A teljes interjú.