– Lélekemelő búcsú a Partiumban –
Istenünk, te adtad a törvényt, hogy az ember dolgozzék és
részt vegyen teremtő munkádban.
Segíts jóságoddal, hogy Szent József példájára és
oltalmával úgy dolgozzunk, ahogy megparancsoltad, és
elnyerjük tőled a jutalmat, amelyet megígértél.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön örökké. Ámen.
Nem búcsú Dólyától, hanem dólyai búcsú. Ez nagyon nem mindegy. Mert minden csak most kezdődik el!
Dólya 1920-ig Magyarországhoz tartozott. Az 1905-1908 között jobb megélhetés reményében Mezőkövesdről elvándorolt matyók alapították, építették fel és hozták létre a települést Margitta és Berettyószéplak között. 1920 után a Trianon-gyalázat leszakította őket az anyaországról. Összeomlás helyett építkeztek, s amikor a falu- és templomlerombolás beindult Erdélyben, ők templomot építettek, melyet Szent József emlékére szentelt fel Templi József. Ebben a templomban tartják minden május első vasárnapján a Búcsút. Ebben az évben – egyéb nagyváradi események miatt – május 15-én került sor erre az eseményre.
Meglehetősen szép tömeg gyűlt össze, hogy hagyománytisztből a sok nehéz napot átélt, Szent Józsefre keresztelt templomban a Munkás Szent József búcsún részt vegyenek.
A misét ezúttal két atya celebrálta: Joan Maskara helyi plébános és Blaga Antal káplán, Margittáról. Rajna József atya halaszthatatlan elfoglaltsága miatt ezúttal nem vett részt a ceremónián.
Maskara atya amint szétnézett a gyülekezet sorain, megjegyezte: sajnálatos, hogy a megszokottól eltérően ezúttal egyetlen mezőkövesdi testvér sem jelent meg a mai összejövetelen. Ez kissé fájdalmas, mert eddig minden évben népes küldöttséggel voltak jelen a hagyománytisztelő ünnepünkön.
Még emlékszem, mikor matyó ruhába öltözött kövesdiek bevonulása jelentette a színfoltot. Csak remélni merem, hogy ez visszatér még Dólya életében. Reménykeltő az a hír, amely arról szól, hogy július elején megjelenik a könyv, mely rólunk, dólyaiakról szól.
Blaga Antal a felvezető énekek és ima után arról beszélt, hogy két gyöngyöt talált Dólyán ezen a napon. Egyik a dólyai templom, amely mellett megannyiszor elhaladt az elmúlt évtizedekben, de egyszer sem tért be ezidáig, s a történetét sem ismerte, hogy milyen viszontagságos körülmények között épült fel. A másik gyöngy a mai alkalom, amikor a templom védőszentjéről beszélhet ezen a búcsún:
„ Szent József, a munkás liturgikus emléknapja ez az egyházban. Az emléknapot XII. Piusz pápa vezette be 1955. május 1-jén.
József, a Boldogságos Szűz jegyese, a Megváltó nevelőapja, foglalkozását tekintve ács volt: egyszerű, kétkezi munkás, aki mellett Jézus is tüsténkedett. Ezért tekintünk rá úgy, mint a munkások védőszentjére. Emellett az ácsok, a favágók, az asztalosok, a kézművesek, a keresztény házasságok és családok, az üldözöttek és a jó halál, valamint a katolikus egyház patrónusa Ő.
Máté és Lukács evangéliumában ezt olvashatjuk: József Názáretben lakott, „Dávid házából és nemzetségéből származott” (Lk 2,4). A fiatal Mária jegyese lett. Az evangélium úgy mutatja be Józsefet, mint aki az apa helyén áll a Megváltó életében. Az Úr József mellett dolgozott, megtanulta tőle az ácsmesterséget.
Szent József a mindennapok hallgatag szentje. Kevés helyen olvashatunk róla a Bibliában. Nem hagyott nekünk hátra semmilyen bölcsességet. Csendben, hallgatva élte le életét a Megváltó mellett. A hagyomány úgy tartja, hogy hűségéért és „hallgatásáért” cserébe a legnagyobb ajándékot kapta: ahogy életében, úgy halálakor is jelen voltak Jézus és Mária. Egyetlen ember sem halt meg olyan szépen, hogy szemei előtt voltak Isten és az Ő anyja.
Józsefet Jézus nevelőapjának nevezzük, de Ő Jézus számára sokkal több volt, mint egyszerű nevelőapa. A szó szoros értelmében nagy üdvtörténeti szerep jutott neki. Lukács többször nevezi őt Jézus atyjának: ,,Atyja és anyja elcsodálkozott”, ,,szülei”, ,,atyád és én” (2,33.41.48).
Egyességre lépett a fiatal Máriával, az akkori szokások szerint 18-24 éves kora között. Még mielőtt a házasságkötésük megtörtént volna, Máriát áldott állapotban találta. Megrendült, aztán egy álomban felszólítást kapott, hogy vegye feleségül Máriát, és vállalja a születendő gyermeket. Atyai szerepe abban nyilvánult meg, hogy a Jézus nevet ő adta a gyermeknek.
(Részlet II. János Pál pápa Redemptoris custos kezdetű apostoli buzdításából: „Amiként a názáreti család az üdvösség és szentség rendjében az emberi családok példaképe, hasonlóképpen elmondhatjuk ezt Jézus munkájáról is, melyet József, az ács oldalán végzett. Korunkban az Egyház azzal kívánta kiemelni ennek a jelentőségét, hogy május hónap első napjára helyezte munkás Szent József liturgikus emléknapját. Az evangéliumban nagy becsületnek örvend az emberi munka, különösen, ha azt kézzel végezték. A munka együtt lépett be a Megtestesülés misztériumába Isten Fiának emberségével, sőt sajátos módon részesült a megváltásból. József, munkapadjának köszönhetően, amelyen Jézussal együtt végezte tevékenységét, az emberi munkát is közelebb vitte a megváltás titkához. […]
»Szent József a példaképe azoknak az alázatosaknak, akiket a kereszténység nagy célokra rendel… Ő annak a bizonyítéka, hogy nincs szükség rendkívüli dolgokra ahhoz, hogy az emberek Krisztus jó és hiteles követői legyenek, csak általános, emberi, egyszerű, de igaz és hiteles erények szükségesek.« (VI. Pál, Párbeszéd (1969. március 19.): Insegnamenti, VII (1969), p. 1268.)”)
A misét lezáró Áldásosztást követően Maskara atya szólította meg a Magyarországról érkező művészeket, Szíki Károly Arany Érdemkeresztes színművészt, nemzetőr ezredest, valamint Sülyi Károly énekművészt, akik a Petőfi születésének 200. évéhez és a Gárdonyi halálának 100., születésének 160. évfordulójához kapcsolódóan ide illő énekeket és verseket prezentáltak, a közönség nagy megelégedésére.
Szíki Károly eközben elmondta, hogy ő bár egri színész, de a mezőkövesdi matyók képviseletében jelent meg a búcsún és ebben a küldetésben mondja verseit. Hozzátette, hogy örömünnep ez a mai nap azért is, mert egy nagyon fontos bejelentése van: megjelenik könyve, amit a dólyai és mezőkövesdi interjúkból készített, melyek a Dólya-történelmet rögzítik. A 350 oldalas könyv a július 3-10-ig megrendezésre kerülő Matyó Világtalálkozón bemutatásra.
A templom közönsége nem sietett haza, bár mindenki családi összejövetelt szervezett erre a napra, hanem ott álltak a vakuk villogó fényében, s örömmel vették át azokat a kiadványokat, melyeket Szíki Károly hozott nekik, s ezekben ott volt a felhívás a könyvben való megjelenés lehetőségére, a vallomástételre.
Isten kegyelméből Hajnal Pál házában egy közös ebéden vehettünk részt Maskara atyával és Blaga Antal káplánnal. Nem csak a felkínált speciális Hajnal féle pálinka vezetett a felszabadult megnyilatkozásokhoz, de talán a nap varázslata is: gyöngyöt talált ez a település, a megmaradás gyöngyét.
Heti Hang Szóró—-Hangosan mindenről, ami nekünk fontos